Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
érintette őket közvetetten.134 Ennek az lehetett az oka, hogy ugyanebben az időben jelent meg az állampárt „nőhatározata” is, azaz a KB 1970. február 18-i állásfoglalása és határozata „a n ők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről”. A dokumentum elismerte, hogy a nők egyenjogúsága közjogilag és politikailag ugyan biztosított, de számos területen hátrányosabb helyzetben vannak a férfiaknál. Emögött gazdasági tényezők (például a nők többnyire azokon a területeken – textil- és ruházati ipar, kereskedelem, egészségügy stb. – dolgoztak, ahol általában alacsonyabbak voltak a bérek) és szemléleti okok (vagyis a továbbélő konzervatív felfogás) álltak. Ennek kapcsán a pártdokumentum kijelentette: „Le kell küzdeni a kifelé sokszor jóindulatú, egyenjogúságot elismerő, de lényegében a nőkkel szembeni lekicsinylő magatartást, azt a mindkét nemnél tapasztalható kispolgári életszemléletet is, amely a nő hivatását csak gyermeknevelésben, a család kiszolgálásában látja.”135 A határozatot előterjesztő Pullai Árpád is megjegyezte előadói beszédében, hogy még mindig a nőkre hárul általában a család és a háztartás ellátásának szinte valamennyi terhe.136 Az anyag emellett elismerte, hogy igen sok a politika iránt nem érdeklődő nő, elégtelen a nők vezetői beosztású munkára képzése, nincs biztosítva az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, keveset törődnek a lányok szakképzésével. Emellett a szociális intézmények terén is jelentős elmaradás volt, sok helyen zsúfoltak voltak a mosdók, öltözők, vagy hiányoztak az elemi higiéniás feltételek is. A pártdokumentum szövegezői elfogadták a szociológusok felméréseit azzal kapcsolatban, hogy nagyon sok nő dolgozik egészségre ártalmas munkahelyeken, ennek ellenére a vállalatok sokszor nem vesznek tudomást azokról a rendelkezésekről, amelyek tiltják ezt a gyakorlatot. A vállalatokat azért is bírálta az anyag, mert nem tesznek eleget a gyermekintézmények növeléséért, annak ellenére, hogy a bölcsődék, óvodák száma stagnál. 137 A megoldási javaslatokat illetően a „nőhatározat” mégsem tartalmazott sok konkrétumot. Leginkább szervezeti kérdésekkel foglalkozott: kimondta, hogy át kell alakítani a Magyar Nők Országos Tanácsa és a területi nőtanácsok addigi irányítási szisztémáját, ezzel párhuzamosan növelni kell a nőbizottságok számát és befolyását. Felállították az MSZMP-n belül a nőfelelősök rendszerét, amely olyan választott tisztségviselőkből állt, akik a 134MSZMP 1974, 471. 135Uo. 526., 528., 533., 538. 136Tóth – Murai 2014, 23. 137MSZMP 1974, 527., 529., 531., 534., 536. 262
