Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
párt VB-k és a pártalapszervezetek vezetőségeinek tagjai voltak. Nekik kellett átvenniük a helyi nőtanácsok addigi feladatait. Az égető szociális, munkahelyi problémák megoldására született javaslatok azonban az általánosság talaján mozogtak („meg kell szüntetni a megkülönböztetéseket, [...] biztosítani kell a gyermekintézményeknek [...] az eddigieknél gyorsabb ütemű fejlesztését. [...] Meg kell követelni a munkahelyeken a szociális normák betartását” stb.). Kivételnek számított az éjszakai munka kérdése: a határozat utasította a megfelelő szerveket, hogy vizsgálják meg a textilipari gyárakban tartott éjszakai műszakok csökkentésének lehetőségét. A határozat emellett utasította a Gazdaságpolitikai Bizottságot is, hogy foglalkozzon az egyedül élő anyák és a sokgyermekes családok anyagi támogatásának kérdésével. 138 A kormány 1013/1970. (V. 10.) számú határozata sem tartalmazott túl sok konkrétumot a megoldási javaslatokat illetően. Sokszor szinte szó szerint megismételte a párthatározatot. Meghatározta, hogy egy-egy probléma ellenőrzéséért mely országos vagy helyi szervek, intézmények legyenek felelősek, de az esetlegesen elmaradó intézkedésekért járó megfelelő szankciókról már nem rendelkezett. Itt is megjelent az igény arra, hogy lehetőség szerint csökkentsék, illetve szüntessék meg az éjszakai műszakban dolgozó nők arányát, illetve növeljék meg a bölcsődék és óvodák számát. A pártdokumentumhoz képest viszont új elem volt, hogy megfogalmazta: lépéseket kell tenni a nők háztartási munkájának megkönnyítésére, a dolgozó nők időbeosztásának megfelelő nyitva tartást kell bevezetni a boltokban, és javítani kell az üzemétkeztetést is. Kimondta emellett az anyag, hogy „a középfokú oktatás és a szakoktatás megszervezésével, valamint kedvezmények juttatásával is elő kell segíteni a női dolgozóknak a továbbképzésre való fokozottabb bevonását.” 139 A fiatal fizikai dolgozókkal is több határozat foglalkozott. A KB 1970 februárjában elfogadott ifjúságpolitikai állásfoglalása szerint az egyik legnagyobb társadalmi probléma, hogy megnehezültek a fiatal munkások családalapítási, otthonteremtési lehetőségei. A dokumentum szerzői elismerték, hogy hiába van „vezető pozícióban” a munkások rétege, a munkássá válás az ifjúság tekintélyes részénél negatív perspektívaként jelenik meg. Erről az oktatási rendszer is tehet: „a mai továbbtanulási lehetőségek szerint a munkásosztály utánpótlására [...] a kedvezőtlenebb eredményeket 138Uo. 539–540., 543. 139Víg 1971, 33–38. 263