Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
mellett,4 noha ezt az államszocialista rezsimekben – mint majd kés őbb látni fogjuk –, sokáig vitatták, vagy nem vettek róla tudomást. A szocialista Magyarországon a párt- és állami szervek szervesen összefonódtak, egymással bonyolult hatalmi alá-fölérendeltségi és munkamegosztási viszonyban voltak.5 Ebben a túlcentralizált rendszerben a döntést meghozók és a döntéseik által érintettek között túl nagy volt a távolság, a döntések három-négy, vagy akár még több szinttel feljebb születtek, mint ahol a döntés meghozatalához szükséges adatok, tények rendelkezésre álltak. A döntéshozók egyrészt ki voltak szolgáltatva a döntés-előkészítést végző szakapparátusok hivatali pozícióból eredő „szolgálati tudásának”, másrészt annak az információt formáló, blokkoló mechanizmusnak, ami szükségszerűen kialakul a túlhierarchizált szervezetekben. A hatáskörök 1948 és 1989 között végig erősen centralizálva voltak, ezért minden probléma, illetve igény kénytelen volt beépülni a hierarchikus döntési láncolatba és végigjárni több áttételt a döntés létrejöttéig, majd a meghozott döntés újra átment ugyanazon a vertikális intézményi láncon.6 Ennek következtében a pártállamban a döntés-előkészítés és a döntéshozási gyakorlat rendkívül lassú volt,7 ami tág teret adott számos testületnek az in formációáramlás fékezésére és az információk módosítására, holott az alapinformációk még ideális esetben is szükségszerűen csökkennek az adatgyűjtés helyeitől a döntési fórumok felé haladva.8 Változást jelentett ebben a rendszerben, hogy az 1950-es éveket jellemző irracionális centralizáció a hatvanas évektől jelentősen módosult, az 1970–1980-as években pedig mondhatni racionális centralizációvá alakult át. Különféle szakracionalitások épültek be a döntéshozási folyamatokba, amelyek lehetővé tették, hogy a vezetői szintek politikai szempontok mellett közgazdaságtani, jogi, igazgatási, kulturális, szakmai stb. érveket is figyelembe vehessenek 4 Bihari 2005, 12.; Forgács 1980, 308.; Gregorovicz 1985, 932.; Kozma 1985, 16. 5 Bihari 1979, 105.; Csanádi 1995, 254. 6 Bihari 2005, 255–256.; Forgács 1980, 308. Egy ügy például végigmehetett az illetékes mi nisztérium fő- és alosztályain, a miniszterhelyettesi értekezleten, a minisztériumhoz tartozó tudományos intézményen, a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottságon, a Tudománypolitikai Bizottságon, s akkor még a pártszervek szóba se kerültek. Lásd HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1980-13. Problémagyűjtemény. 7 Farkas 1986, 70.; Sárközy 1986, 284., 287.; Valuch 2005, 359. 8 Forgács 1980, 307.; HU-MNL-OL-XIX-A-85-b-1978-5. Bognár József – Nyers Rezs ő – Kulcsár Kálmán: A társadalomtudományok eredményeinek gyakorlati felhasználásával öszszefüggő problémák (1977. március). A közgazdász és filozófus Friedrich August von Hayek szerint még elméletileg is lehetetlen minden információ összegyűjtése egyetlen központba vagy egy központba és az azt kiegészítő néhány alközpontba. A tudás szükségképpen decentralizált. Kornai 2005, 166. 26
