Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN I/1. A politikai döntések tudományos megalapozása – Elmélet és gyakorlat Ez a fejezet áttekinti a tudomány és a politika kapcsolatának elméleti kérdéseit, továbbá kiemeli a később részletesen kifejtett történeti érvelés kulcsfogalmait, mindenekelőtt a döntés-előkészítés és a valóságismeret sajátos, a korszakra jellemző összefüggéseit, kontextusait. A „döntés-előkészítést” a politikatudományban leírt fogalomként használom, vagyis a politikai döntési folyamat első lépcsőfokának tekintem, melyet a döntéshozatal (szer vezeti hatalmi pozíciókhoz kapcsolódó akarat-elhatározás), majd a végre hajtás és az esetleges korrekció követ. 1 Jon Elster szerint a racionális cselek véshez három optimális döntés vezet. Először, a személy vélekedése szerint a cselekvésnek a legmegfelelőbb eszköznek kell lennie célja elérésére. Másodszor, a birtokában lévő információkhoz mérten e vélekedésnek optimálisnak kell lennie. Végezetül az is szükséges, hogy ideális mennyiségű (nem túl sok, de nem is túl kevés) információval rendelkezzen.2 A jó döntés-előkészítő kompromisszumkész, előre számol döntése várható következményeivel, az eredeti elhatározás módosításának lehetőségével, adott esetben képes gyorsan és helyesen a váratlan jelenségek nyomán megváltozó szituációra reagálni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a politikai döntések következményeit nem lehet teljesen előre kiszámítani, azok csak részben tervezhetők. A döntés-előkészítő folyamat során a döntési probléma alapjául szolgáló információk rendezése megy végbe. Ez a szelekciós folyamat olyan döntési információs bázist eredményez, mely az alapinformációhoz képest új minőséget jelent.3 A döntés-előkészítés egyben a modern társadalomtudományok egyik alapfunkciója a valóságfeltárás és a tudatformálás 1 Bihari 1979, 106.; Szabó 1999a, 239. 2 Elster 1995, 38. Angelusz Róbert szerint a „hivatásos döntéshozók racionális cselekedeteit, az optimális megoldáshoz való közelítést természetesen segíti, ha csökken az ismeretlen és nő az ismert tényezők száma. Egyéni szinten azonban a véleményáramlatok sokasága rontja az áttekinthetőség feltételeit.” Angelusz 1996, 164. Hálás vagyok Bartha Eszternek, hogy figyelmembe ajánlotta Angelusz hivatkozott művét. 3 Afanaszjev 1975. Köszönöm Földes Györgynek, hogy felhívta figyelmem erre a tanul mányra! 25
