Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/1. Az új gazdasági mechanizmus propagálása
nem tudja a piacgazdaság eredményeit elérni, a vezetés úgy döntött, hogy komoly átalakításokat visz végbe a gazdaságirányítás területén. A reformkoncepció 1966-os elfogadása után tehát az MSZMP elitjének már arról kellett meggyőznie a lakosságot, hogy az addig erős kritikával illetett piacgazdaság bizonyos elemeit sikerrel lehet szocialista viszonyok között is alkalmazni. Nemcsak a laikusokat, de a gazdasági élet középvezetőit, sőt magát a pártapparátust is meg kellett nyerni a reformnak. A pártvezetés egy része (például Nyers Rezső) pontosan tudta, hogy ehhez komoly agitációra lesz szükség.3 A vezető káderek szakemberek segítségével kiadványok tömegeit, tájékoztató előadások tucatjait vetették be a reform propagálására, a rádióban és a televízióban külön műsorokat szenteltek az új mechanizmus előnyeinek bemutatására. A kezdeti elképzelések módosítása után 1965 decemberének végére úgy döntött a pártvezetőség, hogy a propagandamunka kezdeti szakaszát két részre osztják. A határ az 1966. márciusi KB-ülés volt, ahol már a szélesebb közvélemény előtt is bemutatták az új rendszer legfontosabb alapelveit. 4 Az új mechanizmus történetében kiemelkedően fontos szerepet játszott a Kiinduló irányelvek a gazdaságirányítási rendszer reformjára cím ű javaslat, melynek első változatát kb. 30 fő bevonásával 1965 szeptemberére készítették el. Ezt a KB 1965. novemberi ülése elfogadta és vitára bocsátotta. Ez a dokumentum már tartalmazta az új mechanizmus legfontosabb célkitűzéseit, az anyag ugyanis javasolta többek közt a tervlebontás megszüntetését, a gazdálkodó szervek közvetett közgazdasági eszközökkel történő irányítását, a vállalatok önállóságának növelését. Az irányelveket mintegy 80 fórumon tárgyalták, kb. 3500 fő részvételével.5 A javaslatokat először a fővárosi kerületi és a megyei pártszervezetekhez juttatták el, majd 1966 januárjában és februárjában rendezték meg a reformkoncepcióról szóló vitákat. Az aktívaüléseken egyértelműen kiderült, hogy a felszólaló résztvevők többsége alapvetően helyeselte a reformot, de számos részletkérdésben bizonytalanság, kétely uralkodott, illetve több szempontot nem tudtak értelmezni az MSZMP-tagok. A félelmek szinte mindenütt egyformák voltak. A legtöbb párttag attól tartott, hogy a piacgazdaság korlátozott visszaállítása nem kívánt „kapitalizálódási” folyamatokat indíthat el.6 Sokan aggód - 3 Molnár 2004, 86. 4 HU-MNL-OL-M-KS 904-2.-39. Javaslat a gazdaságirányítási rendszer reformjának pro paganda munkájáról (1965. december 27.). 5 Honvári 2006, 417–418. 6 Lásd például HU-MNL-OL-M-KS 904-2.-39. Orbán László: Jelentés a gazdasági mecha nizmus reformja propagandájának főbb tapasztalatairól és a további feladatokról (1966. 198
