Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.

II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/7. Aczél György igazgatósága (1985–1989)

kutatóhely lett a Magyar Politikatudományi Társaság székhelye. A Társa­ság rendezvényeinek sokszor biztosított stabil intézményi hátteret.470 Ennél is fontosabb volt az a szellemi muníció, amivel a politológia művelői (a Társadalomtudományi Intézet kutatói mellett főleg az ELTE Állam- és Jog­tudományi Karának oktatói) ellátták a rendszerkritikus értelmiséget. A szo­ciológia egykori népszerűsége az 1980-as évekre egyértelműen véget ért, a diktatúrával szembeni intellektuális közbeszédet ekkor már a közgazda­ságtan és a politológia határozta meg. Ez utóbbi tudományág tette lehe­tővé, hogy a létező szocializmussal elégedetlen értelmiségiek tudományos alapon megkérdőjelezhessék a magyarországi politikai intézményrendszer működését, vagy olyan tabutémákat tárgyaljanak meg, mint az emberi jogok helyzete a keleti blokkban. A politikatudomány művelői (az ELTE-n Bihari Mihály, a Társadalomtudományi Intézetben elsősorban Gombár Csaba) azt mutatták be olvasóiknak, hogy az egész politikai szerkezet tart­hatatlanná vált. 471 Nem véletlen, hogy ezek után az Intézet több munkatársának is a tudo­mányos munka mellett szorosabbá vált a kapcsolata az ellenzéki mozgal­makkal. Ismét Gombár Csabát kell kiemelnünk, aki egyaránt jó viszonyban volt a reformközgazdászokkal, a „demokratikus” és a népi-nemzeti ellen­zékkel is, hiszen például gyerekkora óta ismerte Bíró Zoltánt (egy házban nőttek föl Pesterzsébeten). 1984-ben ő is aláírta azt a Kádár Jánosnak kül­dött petíciót, melyben a „népiek” java a magyarok sorsproblémáinak sür­gős megoldását követelte a politikusoktól, s mikor több éves halogatás után 1985-ben engedélyezték a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozását, felaján­lotta a kormánykitüntetésével járó pénzjutalmát is a szervezetnek.472 Éve ­ken át rendszeres résztvevője volt a Levendel László orvos által szervezett értelmiségi szalonoknak, ahova egyaránt eljárt Antall József, Bihari Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Eörsi István, Fekete Gyula, Kis János, Kon­rád György, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Újhelyi Szilárd vagy Vásárhelyi Miklós, sőt Levendel rendszeresen megfordult Aczél intézeti szobájában is, összekapcsolva az igazgatót ezzel a körrel.473 A nyolcvanas évek köze­pétől kezdve – amikor már egyre több legális lap merte lehozni az írásait – Gombár egyike lett azon társadalomkutatóknak, akik jelentős hatással vol-470Bayer 2018, 9. 471Némedi 1996, 23.; Ripp 2006, 251. 472A szerz ő interjúja Bíró Zoltánnal, 2019. december 19. (A szerző tulajdonában); Lengyel 2015, 418.; Seleszt 1991, 21. 473Csongrády 1991, 4.; Gulyás 2004, 113.; Révész 1997, 385–386.; Sükösd 1995, 27. 176

Next

/
Thumbnails
Contents