Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/5. A Társadalomtudományi Intézet 1974 és 1980 között
vezető politikusai erős fenntartásokkal kezelték a reformműhellyé váló Társadalomtudományi Intézetet, s időnként egyes „baráti országok” képviselői is nemtetszésüknek adtak hangot néhány intézeti kutatással kapcsolatban. 1971-ben például kis híján botrány tört ki az Intézetben tartott, az érdekviszonyok és a politikai döntések kapcsolatáról szóló nemzetközi kerekasztal-konferencián, mert az NDK delegációja kifejezte erős ellenérzését az új gazdasági mechanizmus állami vetületeivel szemben.277 Polonyi Pétert pedig 1977-ben azért illették erős kritikával a szovjet követségről, mert úgy vélték, a sinológus Mao Ce-tung a szocializmus építése szovjet útjával kapcsolatos nézetei cím ű, egyébként objektív és tudományosan korrekt tanulmányában túlságosan megértő volt a néhai kínai elnök tevékenységével szemben, s ez sérti a szovjet politikai érdekeket. 278 Mindezek ellenére Lakos a kutatásokat általában nem akadályozta, jelentős határokat csak a publikálásnál szabott meg, ezért maradt nem egy jelentős tudományos munka kéziratban. Ugyanakkor volt minőségérzéke: az Intézet legértékesebb munkatársainak azokat tartotta, akik komoly, de tudományosan megalapozott kritikát fogalmaztak meg a rendszer működésével szemben (például Gombár Csabát).279 Nem lehet t őle elvitatni, hogy stabil reformműhelyt teremtett, bár valószínűleg nem ez volt az eredeti szándéka, ez amolyan „járulékos haszon” volt. Okos káderként „megfelelően védett” intézményi hátteret próbált teremteni magának. Azzal, hogy a külső támadásoktól igyekezett megvédeni az Intézet munkatársait, saját pozícióját is védte.280 A Társadalomtudományi Intézet kutatói elfogadták őt, de a legtöbben nem tudtak felnézni rá, nem értették sokszor furcsa (Békés Zoltán szerint „egészen bicskanyitogató”)281 viselkedését. B őhm Antal mondta róla, hogy senki sem vette az igazgatót igazán komolyan, „voltaképpen olyan szerencsétlen ember volt”.282 A teljes képhez azonban 277Schmidt 2008, 50. 278A szerz ő interjúja Kerekes Györggyel, 2013. szeptember 12. (A szerző tulajdonában); Vámos 2013, 246–247. 279Schmidt 2008, 51. 280A szerz ő interjúja Békés Zoltánnal, 2018. február 12., Dömény Zsuzsával, 2013. október 21., Gazsó Ferenccel, 2016. február 15., Kerekes Györggyel, 2013. szeptember 12. (Mindegyik a szerző tulajdonában); Gombár 2012, 4., 6.; Tóth 2013, 65. 281A szerz ő interjúja Békés Zoltánnal, 2018. február 12. (A szerző tulajdonában). 282A szerz ő interjúja Bőhm Antallal, 2016. november 9. (A szerző tulajdonában). Lakosról számos anekdota, megmosolyognivaló történet él az egykori intézeti dolgozók körében. Ezek nagy része az igazgató „túlzott éberségéről”, aggodalmaskodó, olykor zavart magatartásáról tanúskodik. Természetesen ezeket erős kritikával kell kezelni, hiszen utólagos visszaemlékezések, és akkor születtek, amikor az általam meginterjúvolt személyek már nem voltak Lakos beosztottjai. Úgy gondolom, hogy mégis jelzésértékűek lehetnek 140
