Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
tés címén kezdték el szedni. Ez a törekvésük csak a 13. században nyert jogi elismerést.366 A kegyúri kieszközlés lehet őségére kell gondolnunk Ják esetében is. Szóba jöhet akár maga az alapító Nagy Márton személyére is, aki a jelek szerint gyengén javadalmazott monostora számára inkább egyházi jövedelmet járt ki, talán még II. András idején. De talán hihetőbb, hogy inkább fia, az 1243-tól veszprémi püspöki székben ülő Zlaudus befolyására engedte át győri püspöktársa a jákfai magisztrális jogot a jáki bencéseknek. A győri püspök az 1249-es megegyező oklevél végén valaminek vagy valakinek a consensus át is megemlíti, ami nem lehet más, mint a magisztrális jogot eredetileg birtokló káptalana. A párhuzamok azonban csak eddig tartottak a kieszközlés módját illetően. A jáki apátság ugyanis nem saját birtokáról és nem a teljes tizedet kapta meg Jákfán. Ami az utóbbit illeti, itt egyértelműen a jákfai templom magisztrátusáról, a magisztrátusi joghoz tartozó ([ ... ] in magistralibus perti nere [... ] ) tizedekr ől ([ ... ] decimis [ ... ] ) és más jövedelmekr ől ([ ... ] oblationes [... ] ), ezek elosztásának arányáról folyt a vita, és történt megegyezés mind kettő felettes hatósága, a győri püspök előtt. A megállapodás lényege úgy rekonstruálható, hogy a jáki monostor a jákfai egyház oblációit – amelyeket főként a védőszent, Szent Mihály ünnepén kaphatott ([ ... ] que in festo Sancti Michaelis [... ] ) –, tizedeit és más jövedelmeit teljesen (?) átengedte neki, cse rébe a jákfai egyház censualis lett, azaz fél márkát volt köteles fizetni ( [ ... ] tenetur solvere dimidiam marcam monasterio antedicto). Ami pedig a birtokvi szonyokat illeti, megállapítható, hogy nemcsak az apátság nem volt tulajdonosa a jákfai egyháznak, hanem Jákfán a nemzetség Jákmonostori főága, az apátság kegyurai sem birtokoltak. Az 1249-es oklevél pontosan közli, hogy a Rába melletti jáki egyház kegyura ugyanaz a Terestyén (és rokonsága) volt, akik majd 1270-ben felosztják a falut.367 Ők azért részesei a jogesetnek, mert a saját kegyuraságuk alá tartozó egyház jövedelmeiről volt szó, ami rájuk is tartozott. Arról viszont nem szól a szöveg, hogy az apátság kegyura is részt vett volna akár a perben, akár az azt lezáró megegyezésben. Ehhez az apátságot illető egyházi jogviszonyhoz a másik kegyúrnak viszont semmi köze sem volt, így nem véletlen a monostoralapító jáki Mártonnak vagy azonos nevű fiának a mellőzése. Egyértelműen leszögezhetjük tehát, hogy a jáki Szent György-monostor és a jákfai templom kapcsolatát nem minősíthetjük sem inkorporációnak, 366PRT I. 144–185.; Holub 1929, 355–404.; Mályusz 1971a, 16–17. A német lovagrend például 1213-ban megkapta az erdélyi püspöktől a Borza földjére telepítendő, nem magyar és székely lakosság tizedét. Erdélyi Okmánytár 62. sz. 367Urk. Burg. I. 365–366. (547. sz.) 131
