Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
sem anya- és leányegyházi viszonynak, és az 1249-es megegyezés sem érintette semelyik kegyuraság kérdését sem. Az oklevéllel kapcsolatos félreértéseket valószínűleg az okozta, hogy a szövegben a győri püspök mindkét egyházat határozottan a „monostor” terminussal illette. A kifejezés tökéletesen illik a jáki apátságra, a jákfai Szent Mihály-templomra azonban nem. Azt a későbbiekben sem nevezik soha monostornak, hanem csak ecc lesianak, amely parochiá lis egyházként m űködött.368 Ha nem tudnánk, hogy a jákfai egyház nem volt „bekebelezve” az apátságba, könnyű megoldásként kínálkozna az a lehetőség, amelynek magyarországi gyakorlatát jól megvilágítja Bruno olmützi püspök 1272-es jelentése a pápának. Eszerint a világi kegyurak gyakran monostorokra ruházzák a birtokaikon levő egyházak kegyúri jogait. A szerzetesek pedig elviszik az általuk kinevezett helyi pap jövedelmének nagy részét, és alig hagynak meg valamit abból nekik. Sőt, a monostorok előszeretettel küldenek világi pap helyett szerzetest a templomba, hogy ha a jövedelmeken vita támadna, az bármikor viszszahívható legyen.369 Mivel fentebb láthattuk, hogy nincs szó átruházott kegyuraságról, nem kell feltétlenül monachus okat keresnünk a monostor kifejezés mögött. A probléma megoldásában segíthet az a tény, hogy a „jákfai templom a korabeli magyarországi falusi templomok igényességét jelentős mértékben meghaladja, elsősorban nyugati homlokzatának megformálásában [...]”370 és talán ezért nevezték monostornak. Terestyén és rokonsága sokkal szerényebb anyagi körülmények között, mint a méltóságviselőkkel büszkélkedhető Jákmonostori főág, de azért az átlagnál igényesebben próbált egyházat építeni. Ehhez a jáki bencések és kegyuruk esetleg (építészeti?) segítséget is nyújtott, amiért cserébe megkapták a jákfai – de nem kizárt, hogy még több más – templomnak a magisztrátus-jogát. Bizonyára a jáki monostor tizedszedési kiváltságára, illetőleg magisztrátus-jogára gondolt Jeromos apát, amikor 1332-ben I. Károly kancelláriájában Visegrádon azt mondta, hogy a „monostort az alapításkor elődei, Magyarország szent királyai oly nagy jövedelmekkel, szabadságokkal, kiváltságokkal [...] látták el, hogy abban ötven szerzetes evilági javak és élelmek hiánya nélkül kényelmesen élhetett Isten szolgálatának [...], de a monostor szabadságait [...] elidegenítették.” Ezt tekintették a monostor „kiváltságának” és „szabadságának” – mert egyéb libertas ok nem mutat -3681290: Urk. Burg. II. 221–222. (316. sz.); 1291: Urk. Burg. II. 264. (381. sz.); 1327: Urk. Burg. III. 242. (443. sz.); 1339: Sopron I. 143. 369Theiner I. 309. 370Mezey – Szentesi 1992, 14. Jákfára lásd még: Valter 2006. és Mentényi – Ivicsics, 327–384.; Szakács 221., 286. 132
