Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
volta, valamint a hiteleshelyi tevékenység. A vasvári káptalan részére tett adományban hihetőleg főként ez utóbbi szempont játszott szerepet, míg a borsmonostori adományt inkább lelki okokkal magyarázhatjuk. Ferenc mester döntésében semmi meglepőt nem találunk, ha figyelembe vesszük azt, hogy a 15. század végén a jelentős magánvagyonnal rendelkező jásdi bencés apát sem hagy semmit saját monostorának, de annál többet a csatkai pálosoknak. 225 A jáki monostor kegyuraságának valószínűleg még a 14. század végén kezdődő bizonytalan helyzetét határozottan megerősíti az 1436-ban már apátkodó Miklós pápai kérvénye. 1439-ben ugyanis azért fordult az egyház fejéhez, hogy erősítse meg tisztségében, és jogerősen bírhassa azt. A kegy -uraság szempontjából kulcsfontosságú a kérés indoklása. Eszerint apátsága nemrég megüresedett – mert a rend magyarországi elöljárója, a pannonhalmi apát elődjét, Wenceslaus fratert, a jáki monostor egykori apátját a monostor javainak eltékozlása és más bűnei miatt felmentette és eltávolította –, és azt a kérelmező, Tyak -i Miklós, az említett monostor és rend fo gadalmas szerzetes papja (presbiter monachus professus ) szerezte meg ma gának az apátság adománya címén Kelemen győri püspöktől. Az apátság birtokait is megkapta, és jelenleg is birtokolja azokat. 226 Általános szokás szerint az apáti méltóságot a monostor kegyura adományozta, illetőleg a kiválasztott személyt a területileg illetékes megyéspüspöknek bemutatta megerősítés végett. Kegyurak hiányában szokott csak a püspök közvetlenül beavatkozni a monostorok vezetőinek kiválasztásába.227 A kegyuraságot adományozó idézett királyi oklevelek állandó formulája, hogy az apáti szék megüresedése esetén a patrónus jelölhet arra megfelelő személyt, és gondoskodni kell az illetékes helyen annak megerősíttetéséről. Miklós apátot a győri püspök nemcsak megerősítette, beiktatta javadalmába, hanem egyértelműen ő adományozta (vigore collationis et provisionis abbatie [...] per [...] episcopum) neki a méltóságot, és ez a meg fogalmazás azt jelzi, hogy az apáti szék betöltésében a kegyúr nem kapott szerepet. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a 14. század végi helyzet állandósodásával a kegyúri jogokat a Jákon birtokos családok közül 1439-ben senki sem gyakorolta. Ez az 1439-es supplicatio azért is érdekes számunkra, mert számszer ű adatot közöl a monostor jövedelméről: az nem haladta meg az évi 20 tours-i 225Kubinyi 1996, 538. 226A supplicatio szövegét közli Széchényi 1901, 73. és PRT III. 511. 56. sz – Regeszta: Lukcsics 117. n. 621. 227Kollányi 1906, 206–219. 94
