Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
fontot (librarum Toronensium parvorum). Ez a 15. századi árfolyamok szerint 10 aranyforintnak felelt meg.228 Összehasonlításul érdemes megemlíteni az igen gazdag pécsváradi apátság ugyancsak 1439-ből való évi jövedelembevallását, amely 1426 forintot tett ki. Ez évből egy „szerényebb” jövedelmű apátságról is van adatunk: a visegrádi monostornak 50 forintnyi bevétele volt.229 Tény, hogy amikor a 15. század derekán az Ellerbachok megszerzik a kegyuraságot, Ják a gyengén javadalmazott monostorok közé számított. Ezért fölöttébb valószínű, hogy az Ellerbachok nem a birtokai és jövedelmei miatt vetettek rá szemet. A kegyuraság eladományozásáról szóló oklevelet 1457. augusztus 22-én állították ki Bécsben. Ebben V. László királyi hatalmának teljességéből, figyelemmel monyorókeréki Ellerbach Bertold udvari vitézének (aule nostre militis) h űséges szolgálataira, azt a kegyet adja neki és örököseinek, hogy a – mint mondják (ut dicitur ), adományozási joga alá es ő – Pornó és Ják falvakban létesített apátságokban, valahányszor széküresedés támad, a neki átengedett királyi kegyuraság alapján ő helyezhessen az apáti székbe új apátot, aki azonban csak ugyanazon rendbeli alkalmas személy lehet, és az így kiválasztottnak ő adhassa át az apátságok összes birtokait és jövedelmeit. Mivel pedig a király ezenkívül neki és utódjainak adományozta a két apátság birtokaiból, Pornó, Ják, Keresztes, Beled, Mindszent és Lovaszád (Vas megye) népeitől és jobbágyaitól a királyi kincstárnak fizetni szokott kamarahasznát, ezért meghagyja a kamarahaszna Vas megyei adóbehajtóinak, hogy mostantól kezdve a felsorolt birtokokból ne szedjék a kamarahasznát a fiscus számára, hanem engedjék, hogy azt Ellerbach Ber told és utódjai a maguk számára hajthassák be. Szokás szerint ugyanekkor kelt a vasvári káptalannak küldött iktatási parancs is, amelyet a királyi ember és a káptalani tanúbizonyság szeptember 2-án ellentmondás nélkül végre is hajtott. 230 228Spufford 1986, 179. 229PRT XII/B 11–47.; PRT XII/B 51. Az összeg „nagyságát” jól szemlélteti néhány kiragadott adat 1439-ből. Egy Heves megyei faluban öt jobbágytelket 19 forintért zálogosítottak el (HU-MNL-OL-DL 13379.), 10 forintért pedig egy lakott sessio t és két hold szántót lehetett venni Ajkán (HU-MNL-OL-DL 66263.). Egy Kolozs megyei faluban két jobbágytelek nyolc forint zálogösszeget ért (Kolozsmonostor 132. sz). Az óbudai apácák öt forint jövedelmet kértek egy budai polgártól az első két év után egy felhévízi malomhely élethosszig történt átengedéséért (HU-MNL-OL-DL 13299.). 230Az adománylevél és az iktatóparancsot is magába foglaló, szeptember 14-én kelt kápta lani jelentés szövegét csak Mátyás király 1470. márc. 18-i átírásából és megerősítéséből ismerjük. Eredetije a századfordulón Széchényi Miklós apát tulajdonában volt, de ez ma már nem található, csak két példányban fönnmaradt újkori másolata. A HU-MNL-OLDL 14988. (Acta Particularia 7.) 16. századi másolat, amelyben az adománylevél kelte tévesen 1455 (a történeti irodalomban innen szerepel gyakran ez a téves évszám). A HU-95
