Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
Tátika várat 160 végül is (1257) a püspökségre hagyta. Testvéreinek és uno kaöccseinek bizonyára nem tetszett, hogy a püspök hatalmas vagyonából „önálló” templom, saját vár(ak) építését is támogatta a jáki monostortemplom befejezése mellett. Valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha az ajándékozást a IV. Béla és az István herceg közötti politikai látószög keretében értelmezzük, és a tátikai „ajándékozást” a királyi politika részeként magyarázzuk. Zlaudus támogatásával testvérei a kor viszonyaihoz igazodva már sokkal inkább várurak akartak lenni, mintsem monostorépítők. A politikai viszonyok miatt ez nem sikerült nekik, IV. Béla megakadályozta, hogy hozzájussanak a püspök építette várhoz. Az elmondottak alapján végezetül megállapíthatjuk, hogy a Ják nemzetség – a 12. századi jáki kúria, a jelentős, több megyére, sőt az ország Vas megyétől távolabbi részeire is kiterjedő birtokállománya, a tagjai által a 12-13. század fordulója táján viselt magas királyi méltóságok, művészeti értékeikben az átlag fölé emelkedő, maguk alapította egyházaik alapján – a 12. században a legelőkelőbb, nobilis nemzetségek közé tartozott. 161 Mike nádor rokonságának minden esélye megvolt arra, hogy várak építésével idővel, ha nem is a tartományurak, de a nagybirtokos arisztokrácia politikailag aktív tagjai között maradjon. Erőfeszítéseik ellenére a Jákok főága a 13. században a vagyonszerzési és hatalmi harcban a vesztesek között foglalt helyet, aminek több, egymásra ható oka volt. Az első és legfontosabb, hogy 13. század eleji politikai befolyásukat elvesztették, mert a királyi kegy rendezéséből (1247), továbbá erőfeszítéséből, amivel a majki premontrei prépostságtól igyekezett visszaszerezni a király által nekik adományozott tizedek huszadát (Holub 1929, 393). Maradtak fönn adatok birtokvásárlásairól (Szántó megvásárlásán kívül 1258-ban Lád nembeli nemesektől vásárolt egy malmot és földet: Wenzel II. 311.), és említettük a hozzá köthető zalavégi és nyirádi plébániatemplom építését is. 160A tátikai várak építésér ől, az oklevelek helyneveinek lokalizálásáról: Karácsonyi 1900– 1901, 988–989.; Gutheil 1977, 218.; Pais 1964, 409–410.; Dénes 1983, 88–92.; Fügedi 1977, 204. Érdekes, hogy Fügedi saját adattárának feldolgozásakor mellőzte a püspök által épített Tátikát (valamint az erdélyi püspök által épített Szentmihálykőt és a pannonhalmi apát által épített Szigligetet), így a várépítők között csak feltűnően kevés főpapot talált (29–30.). Szűcs 1993a, 29. pedig egyenesen azt írta, hogy „egyetlen püspök sincs IV. Béla idején a várépítők között”. Vö. Koppány 1993, 191–192. 161A több vármegyében birtokos és méltóságokat betölt ő nobilis, és a sz űkebb régióhoz köthető, szerényebb birtokállománnyal rendelkező, megyésispáni vagy országos méltóságokat nem betöltő, csak a megyebeliek közé tartozó királyi serviens i nemzetségek f őbb jellemzőire és ezek elkülönítésének jogosságára lásd Zsoldos 1988. A Ják nemzetség érdekes módon egy olyan nobilis nemzetség volt, amelynél csak az egyik ág tudta tartani a 13. században is eredeti státusát, míg a másik két főág a birtokosztályok és a túlszaporodás következtében elszegényedett, nem tudott felérni ősei arisztokrata életformájához, így a királyi hatalom is úgy tekintett rájuk mint királyi serviensekre. A köznemesség kialakulásának történeténél a Jákok eme kettős tulajdonsága mindig előkerül. Mályusz 1942, 274–275.; Bolla 1983, 58–59.; Sz űcs 1984, 358–359.; Fügedi 1992a, 60–62.; Zsoldos 1997c, 17–18.; Zsoldos 2022, 136. 71
