Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
a káptalani iskola vezetője és tanára mindenképpen hivatalból ismerhette a magyar krónikairodalmat és Ákos mestert egyaránt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a jáki Szent György-tiszteletet, a sárkányos legendaváltozatot, a bajor kapcsolatokat jól összhangba lehetett hozni az ősgesztából megismert Vecellin-mondával. Hogy ez a lehetőség Zlaudus „felfedezése” volt vagy a krónikaíró Ákos mesteré, megállapíthatatlan. Bátor Oposnak a Ják nemzetséghez való kapcsolása is mindenképpen krónikás kombináció, ami minden bizonnyal szintén kapcsolatban lehetett a Szent György-legendával. Bátor Opos kiváló lovagként ugyanis többek között megölt egy ellenséges csehet. A 13. században létezett egy előkelő, az országnak nádort, bánt, comeseket adó, két monostort is alapító nemzetség, feltűnő német kapcsolatokkal és Szent György-tisztelettel. A Vecellinnel való „megajándékozás” szinte magától jött a régi szövegek ismerőjének, hiszen ezzel is kiválóan lehetett bizonyítani, hogy az idegen előkelők mennyi mindent tettek az országért. Az advena-lista összeállítója szívesen szerkesztett egybe különböző hagyományokat. Vajon nem arról van-e szó a Jákok esetében is, hogy a 13. század első felében élő bambergi kapcsolatokat vetíthették vissza a múltba, és így született meg a bajor eredet legendája? Sokkal valószínűbb, hogy a nemzetség magyar eredetűnek tekinthető. A tagjainál előforduló sajátos magyar nevekből (Csunya, Ebed, Kemény, Kopasz, Szabolcs) és a német nevek teljes hiányából ugyanis egyértelműen erre következtethetünk. Jövevény mivoltát kizárólag a krónikákra alapozták, ez alapján feltételezte ezt eleinte Györffy György is,88 de kés őbb az imént említett és más – oroszlános címer, a nemzetség nevének Chak írásmódja – érvek alapján magyar eredetű, törzsfői nemzetségként (a Csák nem egyik változataként) történő számbavételét is lehetségesnek tartotta.89 Györffy feltevését maga sem tekintette bizonyítottnak, amit jól mutat az, hogy későbbi összefoglaló munkájában úgy fogalmazott: „az összetartozás gyanúja merül fel [...] a hasonló nevet és címert viselő Csák és Ják nem között (az utóbbit Chak nak is írták)”. Ugyanakkor a Jákok oroszlános nem zetségi címerét később is a „nyugatról beköltözött genusok címerei” között szerepeltette.90 Ezért érthetetlen és elfogadhatatlan az a legújabban felme rült nézet, amely minden bizonyító anyag (érvek és források) nélkül, mint -egy magától értetődően Csákra módosítja a két vasi Jákot, és a Szabolcstól 88Györffy 1959a, 4. 89Györffy 1970a, 217. 178. jegyzet. 90Györffy 1977, 254–259. A nemzetségi címer oroszlános rekonstrukciója nagyon proble matikus a kevés és főleg újkori adat miatt. 46
