Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
kérdéses egyházak a veszprémi püspökség területén helyezkednek el. Ellenben azt igen, hogy a sasadi és örsi leányegyházak tizedeinek magisztrális negyed része (decimarum quarta pars magistralis ) a kelenföldi anyaegyházat illeti. Egy 1299-es esetből arra következtethetünk, hogy a leány egyházak magisztrális negyedéből a filia papja nem kapott semmit, azon az anyaegy ház papja és a kanonokok osztozkodtak. Az 1243-as királyi oklevélnek azt a rendelkezését, miszerint a sasadi és örsi kápolnák magisztrális negyedei az anyaegyház papját illetik – mert a kelenföldi plébánia királyi egyházként valóban tizedkiváltságot élvezett, de kápolnái negyedeire a veszprémi káptalan is igényt tarthatott –, kifejezetten a veszprémi kanonokok sérelmére elkövetett intézkedésként könyvelhetjük el. Igazolja ezt majd az 1291-es megegyezés is, mint látni fogjuk. A péterváradi ciszterciek hamarosan éltek is jogukkal, és a kelenföldi Szent Gellért-egyházat dézsmástol elfoglalták. Ez ellen nem maradhatott el a veszprémi egyház tiltakozása, mert IV. Béla adományát jogtalannak tekintették. Erre IV. Ince pápa 1245-ben – a veszprémi káptalan levéltárában eredetiben fönnmaradt, hiteles oklevél értelmében – vizsgálatot rendelt el.351 Az ügy még ez évben világi törvényszék el őtt valamilyen egyezséggel zárult.352 Az ezután figyelembe veend ő, kétségtelen hitelű oklevelet a szerzetesek kérték a pápától, amelyben IV. Kelemen a kelenföldi, sasadi és örsi egyházak Béla által a monostornak adott kegyúri jogát, egy néhai esztergomi érsek által pedig a monostornak adott behelyezési (institutio ) jogát er ősítette meg. A pápa egy közelebbről nem azonosított oklevélre hivatkozott (prout in litteris inde confectis plenius dicitur contineri), amelyet a Róbert érsek nevére hamisított 1236-os oklevelekkel azonosítottak. 353 Gondot okoz, hogy ezek a hamis oklevelek olyan elemeket tartalmaznak, amelyek nem illeszkednek a királyi és pápai oklevél tematikájához, sőt a péterváradi monostor jogait csorbítják ezekhez képest. A Róbert érsek nevében kelt oklevelek ugyanis fenntartják az érsek jogát a lelki joghatóságra, és ezzel ellentmondanak az 1243-as királyi és 1265-ös pápai rendelkezéseknek. A két hamis oklevél tehát az esztergomi érsek lelki joghatóságát emeli ki a nevezett plébánia felett, valamint a plébánia tizedjövedelmeit, amelyek nem szerepeltek sem IV. Béla 1243-as adományában, sem a pápai megerősítésben. Véleményem szerint a rövidebb szövegű oklevél a régebbi, ezt az 1243-as adomány után készítették, feltehetően az 1237-ből való alapítóle-351Mon. Vespr. I. 122. = Mon. Budapest I. 43–44. 352Mon. Budapest I. 311. Az ekkori egyezséget 1297-ben a szerzetesek jogtalannak állították. 353Érszegi 1995, 34. 126
