Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
véllel együtt, amelynek eredeti szövege ekkorra elavult. Ugyanis olyan birtokai is akadtak már a monostornak, amelyek az alapítólevélben még nem szerepeltek, de igencsak kívánatos volt, hogy benne legyenek. Ezért interpolálhatták az eredeti alapítólevelet a kelenföldi plébániával (contulimus insuper eidem ecclesie de consensu [...] Roberti archiepiscopi plebanias utriusque Pesth cum patronatibus et omnibus proventibus in decimis maioribus et minutis et capellis), amely az eredetiben nem volt benne, és ennek igazolására ké szítették a Róbert érsek consensus airól szóló két oklevelet. A legutóbbi ala pos vizsgálat szerint először a bővebb szövegű oklevél készült el a veszprémi püspökkel való pereskedés miatt, majd 1279 körül a rövidebb szövegű, amelynek oka a megyéspüspök kegyuraság-adományhoz való hozzájárulási igénye lehetett.354 A b ővebb szövegű oklevél is tartalmazza azonban az érseki hozzájárulást (ex consensu nostro ), tehát e célból még egy oklevél írásának nem volt értelme. Sokkal logikusabb, ha azt feltételezzük: a rövidebb szövegű a régebbi, ezt az 1243-as adomány után készíthették az alapítólevél interpolációjával egyidejűleg. Ez a szöveg csak a kelenföldi egyházról tesz említést „minden tizedével” együtt, azaz a későbbi pereskedés szempontjából nem részletezi kellőképpen a jövedelmeket. Ezért ezt kell fiatalabbnak tekintenünk, amely az 1290-es évekbeli nagy per idején készülhetett a rövidebb mintájára és felhasználásával. Az 1291-es megegyezés ugyanis nagyon részletesen szabályozza a magisztrális jövedelmeket is, erről pedig csak Róbert érsek bővebb szövegű oklevelében olvashatunk. Tehát éppen a tizednegyed volt az, amely arra sarkallta a monostort, hogy hamis oklevelet készítsen vélt jogai igazolására. A veszprémi püspökség is úgy vélte, joga van a tizedhez, mert róla sem IV. Béla oklevele, sem a pápai megerősítés nem szólt bővebben. IV. Béla 1243-as adománya volt tehát a kiindulópontja a nevezetes sasadi tizedpernek, és csak ezt követően készülhetett nemcsak Róbert érsek két oklevele, hanem maga az alapítólevél is mai formájában. Az esztergomi érsek lelkiekben való joghatóságának elismerése a helyi papoknak is előnyösebb volt, mert az érsek nem követelt tizedet. A két oklevél hamisításának időpontja feltehetően valamilyen módon kapcsolódik ahhoz, hogy a veszprémi egyház 1277-ben kárpótlást kapott a kelenföldi egyházért, valamint éppen 1279-ben ír(at)ják át a péterváradi alapítólevelet. Nem tudni, hogy a két fél között az esztergomi érsek előtt 1291-ben létrejött megegyezést milyen hosszú per előzte meg. A pereskedés a kelenföldi egyház teljes tizede, valamint a sasadi egyház magisztrális negyede 354Érszegi 1995, 37. 127
