Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
két jáki „monostorról” van szó, és a két intézmény kapcsolatát anya- és leányegyházi viszonyként értelmezte.322 Az elenyészett bencés apátságok monográfusa, Sörös Pongrác a jákfai templom kegyurasága fölötti megegyezésnek vélte.323 Nem tulajdonítottak különösebb jelent őséget a csonka oklevél jövedelmekkel kapcsolatos kulcsszavának, a magistratus nak. Mivel a fogalom helyes értelmezése túlmutat a jáki apátság ügyén, és figyelemre méltó adalékkal szolgálhat a középkori magyar egyházi társadalom egy mindmáig vitatott kérdésének tisztázásához, fontos számba vennünk mindazokat a forrásokat, amelyek a magisztrátust az egyházi terminológiában használják.324 El őször célszerű azokat a forráshelyeket megvizsgálnunk, amelyekkel kapcsolatban a történetírás már megkísérelte a fogalom magyarázatát. Régi egyháztörténeti irodalmunk általános felfogása szerint a 13. századi oklevelekben felbukkanó magistratus annyit jelentett, mint rectoratus , azaz igazgatóság: a kései középkorban oly gyakori oltár- és kápolnaigazgatói intézmények egyik névvariánsának tekintették. Batthyány Ignác is így vélekedett már a 18. században: Lodomér esztergomi érseknek az érsekség Vadkert falujában (Nógrád megye) levő egyház magistratus a ügyé ben 1283-ban hozott ítéletéhez fűzött magyarázatában azonosította a két intézményt, de részletesen nem foglalkozott vele.325 A hivatkozott oklevél ből azonban kiderül, hogy nem a székesegyház oltárának, hanem más, vidéki egyház fölötti magisztrátusról van szó. Az utazó érsek oltárát és más egyházi szereit szállító kondicionáriusai panaszt tettek terheik, szolgáltatásaik nagysága miatt. Szerintük ugyanis régtől fogva csak a vadkerti papnak tartoznak mansio nként adni évenként a tizedb ől egy szapu gabonát és egy tyúkot. Marcell esztergomi őrkanonok ugyanakkor, aki a vadkerti egyház magisztere, ugyanezt követelte magának a kosárvivőktől (curbungio nes), míg a szentséghordozóktól ( sanctiferi ) és szekerez őktől (plaustrales ) két szapu gabonát kért ugyanennyi tyúkkal magisztrátusa címén (racione ma gistratus sui). Kérésének jogossága érdekében a régebbi és az akkori nógrádi 322Széchényi 1901, 12.: „az egyezked ő felek a szent Mihály arkangyal Rába melletti egyháza feletti joghatóság kérdésében elegyedtek viszályba”, amely egyház „mint leányegyház állott összeköttetésben a monostorral”. 323PRT XII/B 221. 324Ezek összegy űjtésekor elsősorban a Magyarországi középkori latinság szótára cédulaanyagából indultam ki, amelynek rendelkezésemre bocsátásáért Szovák Kornélt illeti köszönet. 325Eodem modo dicitur Magistratus, quo dicitur Rectoratus, passim enim iidem sunt Magistri, qui Rectores et quemadmodum Rectoratum gerere dicitur, qui Rector est, ita Magistratum tenere dicitur, qui Magister est. Batthyany, Leges I. 474. 118
