Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga
A „szent királyok” libertasa: a monostor magisztrátus-joga Egy félreértett oklevél 1249-ből A továbbiakban azt kell tisztáznunk, miféle libertas a lehetett a jáki monos tornak, amelyet 1332 előtt veszély fenyegetett. Immunitas , exemptio vagy az adómentesség valamilyen formája? Mivel forrásaink nemcsak arról hallgatnak, hogy a jáki monostornak bármiféle hasonló értelmű libertas a lett volna, hanem általában a monostor birtokain élő népekről is, az írásos forrásokban kutatva csupán egyetlen, erősen rongált oklevél tartalmát tudjuk csak a monostor valamiféle libertas aként értelmezni. Ez pedig a monostor magistratus-joga a jákfai egyház fölött. 1249. június 18-án Artolf győri püspök előtt megegyezett egymással két pereskedő fél. Az egyik, a jáki monostor apátja és konventje (inter abbatem et conventum monasterii de Jaak ex una parte), a másik a Rába melletti jáki mo nostor és kegyurai: Terestyén és rokonsága ([...] monasterii de Jaak iuxta Rabam ac patronos dicti monasterii scilicet Tristanum et cognatos eius ex altera) volt. Az erről szóló oklevél csak átírásban maradt fenn, ami olyannyira sérült, hogy a megegyezés részleteiről szinte alig tudunk meg valamit. 1332-ben, amikor az akkori győri püspök, Kőszegi Miklós átírta ezt az oklevelet, úgy beszélt róla, hogy a Rába melletti jáki Szent Mihály-egyház magisztrátusáról (super facto magistratus ) szólt. 319 A töredékes szövegb ől az derül ki, hogy a megegyezés tizedekről, oblációkról és más egyházi jövedelmekről történt. A szöveg első kiadója, Nagy Imre pontatlan fejregesztája („Artolf győri püspök a jáki convent és ennek kegyurai között tett egyezséget megerősíti”)320 hatására az oklevelet jóformán minden kés őbbi kutató félreértette, a jáki Szent György-monostor és kegyurai közti megegyezésnek vélve. Nem meglepő tehát, hogy ennek nyomán a fönti értelmezés terjedt el az irodalomban, amelyet Ortvay Tivadar, Balics Lajos és Karácsonyi János is magáénak vallott.321 Lényegében ugyanígy vélekedett a jáki apát ság monográfusa, Széchényi Miklós is, bár ő észrevette, hogy az oklevélben 3191249: HU-MNL-OL-DF 209138. – GYMSMLS 4637, Niczky cs. lt. 35. – Kiadása HO IV. 33– 34. Utánközlései: Wenzel VII. 303., és Urk. Burg. I. 225. (323. sz.). Az átíró oklevél szöve gének közlése: 1332: HO IV. 139–140. 320HO IV. 33. 321Ortvay 1891–1892. I/2. 809–810. szerint „Artolf gy őri püspök megerősíti azon egyezséget, melyet inter Abbatem et Conventum Monastery de Jaak ac patronos dicti Monastery scilicet Tristanum et cognatos eius létrejött”; Balics 1885–1890, II/2. 175–176. szerint 1249-ben a „győri püspök megerősítette az apátság és ennek kegyurai, Tristian között létrejött egyezséget”; Karácsonyi 1900–1901, 710. szerint Terestyén a jáki apátság kegyura volt. Vö. még Szentszéki regeszták 320. sz.: „Artolf győri püspök jóváhagyja a jáki konvent és kegyurai, Trisztán és rokonai perében létrejött egyezséget.” 117
