Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Ják helye az ország monostorhálózatában
vezetését nem tekintjük egyértelműen hamisításnak, akkor az 1332-es kritikus oklevelet törölnünk kell Karácsonyi hamis okleveleinek jegyzékéből. Eddigi vizsgálataink eredményeképpen leszögezhetjük, hogy Károly király 1332-es oklevelének állításai közül nem fedi a valóságot az, hogy a jáki monostor alapításában és javadalmazásában a szent királyoknak része lett volna. Miért keverték akkor az előadásba a szent királyokat, amikor nemcsak nekik, hanem 13. századi utódaiknak sem volt köze az apátsághoz? A válasz keresésekor figyelembe kell vennünk, hogy a 13. század átalakuló világában szinte minden társadalmi réteg a szent királyoknak tulajdonította szabadságait és ősinek hitt állapotát. Magyarországon ekkorra minden jog forrása tulajdonképpen az első szent király lett, aki annak idején megszabta a társadalmi elkülönülések fokozatait, a különböző közösségek és egyházak szabadságait és kiváltságait.314 A szent királyoktól ka pott szabadságokra való állandó hivatkozás a későbbiekben is szokásban maradt, különösen szorult helyzetekben.315 Ez a hit táplálta azt a vélekedést is, amely szerint mindezekről már kezdetektől voltak okleveleik, de ezek a későbbi időkben elvesztek. Igazán érvényes, megfellebbezhetetlen hitelű okleveleket – a középkori logika szerint elsősorban – a szent királyok írtak. Ezért állítottak ki, illetőleg hamisítottak előszeretettel az ő nevükben okleveleket. A kitűnő érvrendszerrel megszerkesztett 1332-es oklevél kiadatásának körülményei mögött is a szent királyokra való hivatkozás játszik kulcsszerepet. A Jeromos apát által előadott „oly nagy birtokadományok” valódiságát – mint láttuk – adatokkal nem tudjuk alátámasztani. A monostor birtokállományáról fennmaradt néhány adatból ugyanis nem tudunk arra következtetni, hogy az alapító ötven szerzetes ellátására elegendő mennyiségű javakat adott volna az apátságnak.316 Bár elvileg nem elkép -314Váczy 1932, 38. 315Például 1437-ben is, az erdélyi nemesség és jobbágyság megegyezésében: Kolozsmonos tor 88. sz. 316Ez Jeromos apát egyik olyan állítása, ami mindenképpen túlzó, és az elvesztett jövedel mek nagyságát próbálta illusztrálni. Az ötven szerzetes egyébként nem csak a birtokok szűkössége miatt túlzó. A 11. századi alapítású királyi monostorok általában 10-12 szerzetessel kezdték meg működésüket (Csóka 1969, 312.). A 12. század közepén Belus bán által alapított Bánmonostorán 30 szerzetes élt (PRT XII/B. 427.). A már időben, térben és jogi helyzetben Jákhoz sokkal közelebb álló Lébényben 1219-ben egy szolgafelszabadítás kapcsán kilenc szerzetest említenek név szerint (PRT XII/B. 210.) Az ismeretlen magánkegyuraság alá tartozó bizerei (Arad m.) monostorban 1235-ben 32 szerzetes élt (Györffy 1963–1998, I. 173.; PRT XII/B 440.). A pannonhalmi apátság fénykora idején, a 13. század első felében sem érte el az 50-es szerzetesi létszámot (Csóka 1969, 312.), 1398-ban pedig 40 tagja volt a konventnek (PRT II. 241.). A 14. századtól fokozatosan csökkent a bencés monostorok létszáma, az 1336. évi bencés reformstatútum szerint legalább hat szerzetes kellett, hogy legyen egy rendházban (PRT II. 19.), a középkor végére ez a szám még tovább csökkent. Az 1508-as vizitációk alkalmával kiderült, hogy sok helyen egy-114
