Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
Ják helye az ország monostorhálózatában
zelhetetlen, hogy a főúri magánalapítású monostor is kapott valamelyik 13. századi királytól adományt, vannak ugyanis adataink hasonló esetekre,317 a Jákok f őágának története és a monostor föntebb megismert birtokállománya azonban egyáltalán nem támogatja ezt a lehetőséget. Oklevelünkben a szent királyok szerepe nem a feltételezett birtokadomány és annak régisége miatt meghatározó, hanem a szent királyok által a monostornak adott szabadságok és kiváltságok (libertatibus et prerogativis ) miatt. Miféle szabadságai és kiváltságai lehettek egy magánalapítású bencés monostornak? Mielőtt ennek magyarázatára sort kerítenénk, fontos kitérni Tringli István véleményére, aki a szent királyok szabadságáról 2003-ban alapos tanulmányt írt. Alapvetően elfogadja az oklevélről írt értelmezésemet, szempontjai azonban kiegészítik a fenti sorokat, ezért érdemes teljes terjedelemben idézni. „A szent királyok természetesen csak saját egyházaiknak adományoztak szabadságokat. Éppen ezért igen szokatlan az az 1332-es dátumot viselő oklevél, amelyiket I. Károly állított ki. E szerint a jáki apát előadta az uralkodónak, hogy a monostor alapításának idején Magyarország szent királyai oly nagy jótéteményekkel, szabadságokkal, kiváltságokkal és birtokadományokkal ajándékozták meg ezt az egyházat, hogy abban ötven rendes áldo zópap minden hiány nélkül, kényelmesen élhetett. Erről a király számos híve révén értesült, valamint arról is, hogy az apátságnak ezekről okleveleik is voltak, amikor azonban a királlyal szemben álló hűtlenek a monostort felgyújtották, az iratok is a tűz martalékává lettek, és így a szabadságokat és birtokokat elidegenítették. Károly király ezért elrendelte, hogy az apátság birtokait senki se tulajdonítsa magának, még a kegyúri jogokra való hivatkozással sem. Az oklevél számos — a források hiánya miatt végleg nem is tisztázható — problémát vet fel. Minden más forrás szerint ugyanis a jáki két szerzetes tengődött, de volt hely, ahol az apát egyedült élt (PRT III. 618–621.). A királyi alapítású, tekintélyes birtokokkal rendelkező és komoly hiteleshelyi munkát végző Kolozsmonostoron is a 14-15. században legkevesebb hét-nyolc és legfeljebb 12 között mozoghatott a konvent tagjainak száma (Kolozsmonostor I. 122.). Ezekkel a számokkal kombinálva arra következtethetünk, hogy a 14. század elején Jákon kb. öt, legfeljebb tíz szerzetes élhetett, a 15. században maximum öt. 317A Bárkalán nemzetség szeri monostora többek között azért számított a jelentékeny egy házak közé, mert részesedett a királyi sóból. II. András 1233-ban 1000 kősóban állapította meg a monostor részesedését (Györffy 1963–1998, I. 905.). 1246-ban IV. Béla király az Osl nemzetség csornai premontrei monostorának adományozott egy-egy ekényi földet Potuk és Wisa soproni várbirtokokból (Reg. Arp. 833., Oszvald 1957, 241.). IV. László 1280-ban az Aba nem kompolti monostorának újjáépítésére a helységen átmenők részéről adandó vámot rendelt el (Reg. Arp. 3040, Györffy 1963–1998, III. 109.). Ugyancsak IV. László néhány évvel később a bélháromkúti ciszterci apátságnak adta a poroszlai vámot, „részben őseinek és saját magának lelkiüdvéért, részben pedig a bárók és nemesek pusztításainak kárpótlásul” (Reg. Arp. 3525, Györffy 1963–1998, I. 757.). 115
