Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
A heraldika kezdetei
A HERALDIKA KEZDETEI A királyi család, a királyság vagy az ország heraldikai reprezentációja Magyarországon az Árpád kor nagyjából utolsó száz évében alakult ki. Két tömegesen előállított, szeriális médiumát ismerjük az uralkodói címerhasználatnak: a pecséteket és még nagyobb mennyiségben a pénzeket. Azt, hogy a 13. századi uralkodói pecsétek kutatása még mindig tartogat izgalmas újdonságokat a jelképek középkori nyelvezetét, az uralkodói reprezentáció emlékeit és a címertant kutató történészek és művészettörténészek számára, Kovács Éva 1984-ben napvilágot látott előadása bizonyította minden kétséget kizáróan. Ebben V. István 1270-ben készült kettőspecsétjének feliratos címerábrázolását, kettőskeresztjének bizánci ereklyekultuszban gyökerező szimbolikáját s a töviskoronával megkoszorúzott kereszt magyar címertörténetben elfoglalt, különleges helyét vizsgálta és határozta meg.162 A heraldika kezdetei azonban Magyarországon V. István uralkodásánál jóval korábbi időkre, a 12. század utolsó évtizedére mennek vissza. A középkori magyar királyi pecsétek történetében Imre király aranybullája 1200 körül új pecséttípus és reprezentációs forma, az éremszerű kettőspecsét megjelenését hozza (70. kép). A tipológiai újdonság mellett ez a pecsét még egy jelentős innovációt hordoz: minden jel szerint vele kezdődik el Magyarországon az uralkodói címerreprezentáció története, azzal együtt, hogy a kancelláriai gyakorlat 1196 után még mintegy három évtizeden keresztül az átmenet és a formakeresés jegyeit mutatja. Imre király aranypecsétjét, megjelenő címer, a hétszer vágott pajzs, a páratlan mezőkben oroszlánokkal. A címer kisebb változtatásokkal II. András uralkodásának végéig konstans eleme marad a királyi heraldikának (71-73. kép). Ezt követően a vágott pajzs háttérbe szorul, csak a század vége felé III. András hercegi lovaspecsétjén tér majd vissza (Kát. 46.). Az Árpád házi királyi címerhasználat összefüggésében jelentős időszak volt II. András uralkodásának ideje. II. András két változatban ismert kettőspecsétjének (Kát. 24, 28) és aranybullájának (Kát. 26.) hátoldalát az Imre király által bevezetett, oroszlánfigurákkal díszített, vágott címerpajzs töltötte ki (72-73. kép). Amint említettük, Imre 1202-ből fennmaradt aranypecsétjén jelenik meg elsőként a hétszer vágott pajzs, 162 Kovács 1984, 407-423; a tanulmány változatlan formában újból megjelent: Kovács 1998, 341-35E amelyet a magyar középkor-kutatás hagyományosan Aragóniái Konstancia hozományának tart. Ezt az értelmezést legutóbb Bertényi Iván általánosabb európai címerfejlődési kontextusba helyezve okkal vonta kétségbe.163 Vélekedését azzal az érvvel is kiegészíthetjük, hogy egy családi címerkölcsönzés a riválisaként politizált) testvér trónra lépését aligha élte volna túl. A II. András által veretett pénzek - bár olykor a pecsétek vágott címerét is használják164 - ugyanakkor a keresztszimbolika és a kettős-kereszt jelvény jelentőségének növekedéséről, kontextusának erőteljes gazdagodásáról szólnak, nem utolsó sorban II. Andrásra, mint keresztes lovagra irányítják a figyelmet. A bizánci eredetű keresztkultuszt és a belőle kifejlődő képhagyományt a 13. században a keresztes hadjáratok céljai és fogalmai árnyalják és éltetik tovább. Az érempecsét megjelenését követeién is használatban marad, seit a korábbiaknál jelentősebb méretet ölt az egyoldalas királyi nagypecsét készítésére alkalmas királyi tipárium. „A kettőspecsét használatba vételének célja eredetileg a régi egyoldalas nagypecséttel való visszaélésnek a megakadályozása volt, amit főképpen a két pecsétnyomónak külön kézben és helyen való őrzése tett le heteivé.”165 Az előoldal továbbra is a trónuson ülő, felségjelvényekkel felruházott uralkodót ábrázolja, a hátoldal önálló témájává a dinasztikus címerreprezentáció v álik, ami Imre esetében az ez alkalommal bevezetett, hétszer vágott címerpajzs. A kérdés tanulmányozása nemcsak a magyar állam máig használt címerének előtörténetét és kialakulását követte nyomon, hanem a típusok és címerábrák átvételének, egymásra hatásának, ábrázolási toposzok, változatok és egyedi értelmezések ritka példáit is feltárta.166 Mielőtt az Árpádok címerhasználatának pecséteken fennmaradt további példáit sorra vennénk, tisztáznunk kell egy a szakirodalomban időnként felbukkanó, téves kormeghatározáson alapuló félreértést.167 Az Árpád 163 Bertényi 2009, 194-197. 164 CNHI, 201-207. 165 Knmorovitz 1993, 70. 166 Kropf 1896, 134-135; Hornon 1917; Diiry 1917, 17-33; Donászy E: Az Árpádok címerének kérdése. Turul, 49,1935; Knmorovitz 1942, 22-32; Kovács 1984, 407-423. 167 A kézirat lezárásának időszakában, az abban megfogalmazott tételeket tartalmazó cikk jelent meg, egy másik, attól függetlenül azonos következtetésre jutó publikációval egyidejűleg: Takács I.: Címerek az Árpád-háziak pecsétjein. Turul 84, 2011,84-91; Körmendi T.: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. Turul 84, 2011, 73-83. 39
