Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Kép és stílus
67. ÍV. László király ötödik kettőspecsétjének töredéke, 1288 (Kát. 44.) 65. IV. László király harmadik kettős- pecsétjének töredéke, 1286 (Kát. 42.) 66. IV. László király negyedik kettőspecsétjének töredéke, 1287 (Kát. 43.) 69. A túród premontrei konvcnt pecsétje, 1291 előtt 68. Párizs, Notre Dame, a Porte Rouge timpanonja Miként II. András második nagypecsétjének és aranybullájának készítőjéről okkal feltételezhető, hogy ugyanaz a mester volt, a 13. század második felében is feltűnnek olyan uralkodói pecsétek, amelyeket azonos kéz műveinek tarthatunk, általuk az udvar által huzamosan foglalkoztatott ötvösökre, tartós megrendelői kapcsolatokra következtethetünk. így kell értelmeznünk Izabella királyné 1272-es pecsétjének (Kát. 45.) és IV. László király 1276-tól használt második pecsétjének esetét (Kát. 4L). A két pecséten a trónuson ülő alak megformálása, főképpen a köpeny merev V-alakú redőzése olyan jellegzetes, rutinos megoldásokat mutat, amelyeket nehéz másként elképzelni, mint azonos ötvös munkáit, aki azonban aligha tartozott a korszak kiemelkedő mesterei közé. Hasonló benyomást szerezhetünk Fenenna királyné csaknem húsz évvel későbbi pecsétjével kapcsolatban is, amely Izabella királyné pecsétjének alakjához sokban hasonló, de inkább annak másolataként ható ábrázolást tartalmaz (62-64. kép). Ellentétben az említett ötvössel, az 1280-as évek második felében működő, IV. László számára egymás után három, magas művész kvalitású pecsétet véső mester (Kát. 42-44.) ugyanolyan magabiztosan alkalmazta korának legújabb szobrászi formavilágát, mint annak idején Imre és II. András ötvösei (65-67. kép). A plasztikusan megformált, mély tálredőkkel tagolt ruházatú ülő alak mindhárom pecséten a 13. század közepe utáni gótikus szobrászatnak ahhoz a stílusfázisához kapcsolható, amelynek legmagasabb szintjét a párizsi Porte rouge (68. kép) vagy a strassburgi Lettner szobrai képviselik az 1260-as években.160 E stílusnak a királyi pecséteken kívül egyetlen további magyarországi előfordulása ismert, ez a túróéi premontrei konvent 1291-ben már használt pecsétnyomója (69. kép).161 160 Sauerländer 1970, Abb. 270-271, 282. 161 Takács 1992, 27-28, 31. kép. 38
