Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
szögű formában megjelenő clamyshatározta meg, addig ezeknél a köpeny nem látható, a teljes alakot hosszú tunika vagy albn fedi a kezeknél, a függőleges középzónában, alul és a nyak körül hangsúlyozott sze- gélysávokkal. II. Géza Esztergomban őrzött felségpecsét példányán a középső díszítősáv gyöngysoros szegélyezése is felismerhető (Kát. 12.). Ezekhez a trónképekhez magas pártázatú, kétoldalt csíingőkkel díszített korona, nagy, keresztes glóbusz és liliomalakban végződő, konvencionális jogar tartozik. Azoknál a 12. századi pecséteknél, amelyeken ettől az ornátustól eltérő elemek jelennek meg, mindig kimutatható a köz vétlen mintaképkövetés. A II. Géza ólompecsétjén (Ivat. 13.) látható félalakos uralkodóképet jellemző, 17. II. Géza király ólombullájának előoldala, 1141 után (Kát. 13.) elöl lefüggő köpeny és a figura alatti félhold alakú forma közvetlen, bár leegyszerűsített és félreértett motívumátvételek I. Eri gyes császár vagy III. Lothar császár aranypecsétjéről (17—18. kép).98 99 Imre király pecsétábrájának öltözéke pedig II. Eülöp Ágost francia király felségpecsétjének derivátuma." II. Géza ólompecsétje abból a szempontból is kivételt képez, hogy a király által tartott felségjelvények közül hiányzik a jogar, jobbjában keresztes glóbuszt tart, a bal kezében latinkereszt van. Ha ennek az egyedülálló jelvény-összeállításnak jelentőséget tulajdoníthatunk, úgy az Árpádok régi időkre visszamenő keresztercklye-kultuszára kell gondolnunk, amely éppen II. Géza idején kapott emlékezetes politikai aktualitást.100 II. Géza alatt vált szokássá az oklevelek záradékszövegében a „királyi pecsét”, „királyi jel”, a „királyi nagy9X Bartoniek 1924, 20-26. 99 Bartoniek 1924, 20-26. 100 Arról a halicsi hadjáratára elvitt, kiesi méretű, de nagy erejű Szentkercszt-creklyéről van szó, amelyről az orosz évkönyvíró úgy tudta, hogy István királyé volt: Hodinka 1916, 183-187, 193-195. Az esküszegő Vlagyimir esete kapcsán e keresztereklyét említi: Kovács 1984, 420. pecsét” és a „főpecsét” {sißillum reßium, sißillum reßiae majestatis, signum reßium, sißillum principale) kifejezések használta.101 Ezek mellett egyetlen, fennmaradt példánya alapján ismeretes a király ólompecsétje, továbbá egy oklevél záradékszövege tanúsítja, hogy bizonyos esetekben aranyból vert pecsétet (az ólombul Iáéval azonos verőtőből?) is függesztettek királyi oklevélre. Martirius érsek 1 156-os esztergomi oltárszentelése alkalmából a káptalannak tett adományát megerősítő királyi oklevélből kiderül, hogy különleges alkalmakkor ráfüggesztették az oklevélre a király felségpecsétjét és aranypecsétjét is.102 A sißillum rajaié cs sißillum reßiae majestatis megjelölés III, István és III. Béla okleveleinek pecsételési záradékaiban is jelen van. 18. I. Frigyes császár aranypecsétje, 1154/55 II. Béla, II. Géza és III. István pecsétje a 12. századi csoporton belül különösképpen is együvé tartozik (Kát. 11, 12, 15.). II. Géza királyi nagypecsétjének több lenyomata ismeretes. Ezeken a maiestas-kompozíció pontosan követi elődje, II. Béla nagypecsétjének képét, s megegyezik majd vele az 1162-től őt követő III. István király nagypecsétje (19-21. kép). Nemcsak átmérőjük azonos, hanem egyes részleteik alakja, el101 1 146: Et nt firmius roboretur, reßium sißillum adhibetur sub testimonio procerum, quorum nominn hie notatur ... nótárius rcßis Barnabas, buius cartule scriptor et sißillator. PRT I, 599; 1152-ben Margit asszony adománylevelében: Scriptor vern buius cartule Barnabas, sißillator Nicolaus. CAH, 62. 1151 körül: ...reßio sißno sißnati firmiter sancciuit. PBFL; viaszpecsétjének töredéke külön tokban tárolva; Pld I, 602; CAH, n. 22, 56; 1 152-ből: ...hac sißillo rcßic maiestatis muuiuit. Veszprém, Kápt. mit. Keel, et Capit. n. 3.; CAH, n. 23, 57; Valter ispán küszéni alapítását megeréisítő 1157-es királyi oklevélben: ...et idem iussu reßis reßali et totius regni sißillo prineipali roboravit. PRTI, 604. 102 ...privileßii paßinam eaneciri constitui, et rcßii impressione sißilli, tani aurei qitam ccrci, toeius rcqni assensu stabiliri feci. Ksz.tcrgom, Kápt, mit. Lad. 67. táse. 1. n. 1.; MonStrißl, 107; CAH, n. 26, 61. 23