Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
15. Szent László pecsétje (Dörre Tivadar rajza) 16. IV. Henrik császár pecsétje (Schramm - Miitherich 1983 nyomán) és László közötti trónviszály éveinek (1077-1081) átmeneti viszonyai érződnek a minimalizált megfogalmazásban. A szöveg fogalmazásbeli egybeesése két, 12. századi fémpecsét (II. Géza, III. Béla) és a fentebb említett Agnus Dri-medaillon feliratával semmiképpen nem látszik relevánsnak. Kálmán király két példányban, az elődökénél lényegesen jobb állapotban fennmaradt pecsétjének Szent István pecséthasználatával kapcsolatos összefüggéséről már szóltunk (Kát. 10.). A trónusforma I. András és Szent László pecsétjének trónuspadjával egyező, a figura kéztartása és a királyi ornátus a Péter király bulláján és I. András idézőpecsétjén megfigyelhető részletekkel azonos. A körirat fogalmazása is a László király korát megelőző magyar királyi pecsétek nominativust tartalmazó szövegváltozatához tér vissza, utoljára alkalmazva magyar királyi pecséten országnév helyett az ungarorum népncw-gmitivust. Nem tudjuk, hogy Kálmán utóda, II. István (1116- 1131) pecsétje még az előző évszázad tradícióját folytatta-e, vag)? pedig vele indult meg az a szorosan összefüggő sorozat, amely egészen a század végéig tart. A sorozatnak négy darabját ismerjük: II. Béla (1131- 1141), fia II. Géza (1141-1162) és annak két fia, III. István (1162-1172) valamint III. Béla (1172-1196) felségpecsétjét, de lazábban közéjük sorolható még III. Béla elsőszülött fia, Imre király (1196-1204) felségpecsétje is. A tipológiai és kompozíciós eltérés all. századi típusúnak nevezett, előző királyi pecsétekhez képest mindenekelőtt a jelvény-ikonográfia és a figuraábrázolás terén mutatkozik. Az első változás az, hogy a királyalak ezeken a pecsétképeken nem díszített homlokzatú, hosszú trónuspadon foglal helyet, hanem állatlábakkal és fejekkel ékesített faldistoriumon ül. Imre az országnév elhagyásával szövegezték (RVDOLFVS Dl GRA REX). Rudolf pecsétjét közli: Posse 1, 18.1; Schramm -Miitherich 1983, 245, Nr. 176. király aranypecsétjén (Kat. 21.), majd azt követően az Árpád-kor végéig az összes magyar uralkodói pecséten ismét hosszú trónuspad szerepel. Ismeretes, hogy a faldistorium a középkorban nem az egyszerű használati trónusok egyike, hanem egyházi és világi méltóságjelvénnyé is vált.94 Összecsukható, hordozható ókori tábori szék a késői antikvitásban a császárkoronázások ceremoniális kelléke volt, és ugyanebben az értelemben szerepel később az angol, a francia és a szicíliai királykoronázásoknál is. A trónusforma 12. századi magyarországi felbukkanása több kérdést vet fel. Létezhet-e kapcsolat a 12. századi uralkodói felségpecséteken ábrázolt, jelvényértékű trónus és a királykoronázások alkalmával használt és források által dokumentált valóságos trón, az ország trónja ( solium regni) között?95 Az ábrázolás változásaiból a valóságos koronázási kellék változására is következtethetünk-e, amint Kubinyi András felvetette?96 Vagyis a székesfehérvári Nagy boldogasszony templomban, vagy annak előcsarnokában felállított solium, vagy talán a fehérvári Szent Péter templomban felállított alkalmi trónus formája befolyásolta-e a királyi felségpecsétek trónus-ábrázolásait? Ezt a mai ismeretek alapján megválaszolhatatlan kérdést tovább bonyolíthatja az is, hogy a nyugati monarchiák reprezentációs gyakorlatában ábrázolásként is szereplő faldistorium átvétele a 12. századi pecséteken egyszerű képi közvetítéssel is történhetett.97 * A másik szembeötlő különbség all. századi pecsétekhez képest, hogy míg korábban a királyi habitus összképét az egyik vállon összekapcsolt, elöl három94 Ld. Schmid, A. A.: Faitstuhl. In: RDK VI, 1219-1237. hasáb; Pcroni, A.: Faitstuhl. In: LM IV, 253-254. hasáb. 95 A középkori magyar királyi trón kérdéséről: Deér 1971, 51-54; Fügedi 1984, 255-273; Koller 1972, 7-20. 96 Kubinyi 2001, 75. 97 A faldistorium ábrázolása a 12. század eleje óta ismert tartozéka a francia királyi pecséteknek. 22
