Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
sorozattal az 1070 es évektől, I. Szent László korától kezdve rendelkezünk. Szent László király pecsétje az első, eredeti alakjában fennmaradt, királyi megerősítéséi, magyar magánoklevélen, unokaöccsének, Dávid hercegnek egy Tihany számára nyújtott adományozó levelén található (Kát. 9.).88 A kisméretű pergamenlevél alsó harmadára befüggesztett viaszpecsét rendkívül sérült állapotban van, több darabra tört, felülete is hiányos (14. kép). Hbben az állapotában a képtípus általános vonásainak megállapításán és a körirat rekonstrukcióján kívül részletesebb megfigyeléseket alig tesz lehetővé. Az mindenesetre jól látható, hogy függőleges oldalú, pad formájú trónust ábrázolt, a trónuson ülő uralkodó kissé megemelt és oldalirányba nyújtott jobbjában földre támasztott, hosszú pálcát tart (15. kép). A pálca felső végződése ma kivchetetlen, de nem valószínű, hogy a Szent István korában szereplő és a ménfői csatában zsákmánnyá vált királyi lándzsa-jelvény újjáéledésének példájáról lehetne szó, sokkal inkább hihető, hogy az uralkodói jogarhoz hasonló pálca ábrázolásával van dolgunk.89 A hosszú uralkodói pálca ábrázolása - amely antik eredetre és az azt követő Karoling képhagyományra90 vezethető vissza - még all. században is gyakran előfordul, mindenekelőtt német uralkodói pecséteken, váltakozva a liliom- vagy madáralakkal díszített, rövidebb jogarformákkal (16. kép).91 A rossz megtartású pecsétkép láttán nehéz volna eldönteni, hogy a császári jelvények, esetleg a teljes ornátus adaptációja történt-e meg a magyar királyságban, vagy mindössze a tekintélyes, kortárs uralkodói pecsétek képi modelljének hatása érvényesült e. Egyedül áll Szent László pecsétje köriratszövegé- nck lapidáris tömörségével is. Nemcsak a Dei gratia formula hiányzik belőle, de még azt sem tartalmazza, hogy mely nép, vagy ország királyáról van szó. A hiány különösen azért szembetűnő, mert all. századi magyar hagyománytól is eltér. Péter király ólombullájától I. András idézőpecsétjén át Salamon ólombullájáig összesen három ismert epigráfiai előzménye van Szent 88 Eredetije: Pannonhalma, Bencés Főapátsági Levéltár, Tihany, tásc. 1. n. 27. Az oklevél kritikai kiadása és irodalma: DHA I, 264-265. A pecsét képe és leírása legutóbb megjelent: Paradisttm plantavit, 68, 1.12. sz. 89 A magyar lánccá to/m történetének kérdésével Kovács László foglalkozott behatóan több tanulmányában, amelyek eredménve nem teszi plauzibilissé László király korában a lándzsa-jelvény felbukkanását: Kovácsi.. 1975, 257-274; Kovácsi.. 1976, 123-146; Kovács I.. 1994, 363-380; Kovács L. 2000, 571. 9(1 Gömbben végződő, hosszú szárú pálcát tart 1. Lothar miniatúra-képmásain, a párizsi evangeliáriumban és a londoni psalteriumban: Schramm - Mütherich 1903, 49, Nr. 21-22. Ugyanez a jelvény tűnik fel Kopasz Károly korában a Vivian- Biblia dedikáció-képén is; uo. Nr. 36. 91 Elsősorban László király kortársai, III. és IV. Henrik pecsétjének hosszú pálcajogara említendő: Schramm - Mütherich 1983, Nr. 146-147, 169. 14. Dávid herceg oklevele Szent László pecsétjével, Pannonhalma, Bencés Főapátsági Levéltár László pecsétjének. Mindhárom a Dci gracia ungario- rum (vagy ungrorum) rex formula szavait foglalja magában, a király neve mindenütt nominativusban szerepel.92 Nincs c pillanatban világos magyarázata annak, hogy László pecsétköriratának megszövegezője miért tekintett el a teljesebb változattól, sem annak, hogy miért használt getiitivus-f'onxwúdX. A szöveg lerövidítését a felségpecsét viszonylag kis mérete (75 mm) semmi esetre sem indokolja. Hasonlóan rövid pecsétfeliratra a következő példa majd csak II. Géza 1 158-ból ismert ólombullájának egyéb tekintetben egész más módon komponált felirata lesz. Ott a királynév és titulus a kis méretű veret hátoldalának teljes felületét kitölti. A nép- vagy országnév mellőzésében hasonlóan az uralkodói pálca használatához talán szintén német mintakép hatása gyanítható,93 hacsak nem a Salamon 92 A 11. századi pccsét-köriratok nyelvtani jellegzetességeihez a magyar királyi pecsétek szempontjából: Jakubovich 1933, 56; Kuhinyi 1999, 319-320. 93 Minimális mértékűre redukált körirata volt például IV. Henrik 1057 és 1060 között ismert királyi pecsétjének; Posse I, 16.1; Schramm - Mütherich 1983, 238, Nr. 166. Talán nem érdektelen ebből a szempontból, hogy Sváb Rudolf ellenkirály, László apósa 1079-ből ismert pecsétjének köriratát szintén 21
