Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
TI PUSTORTKNET ES IKONOGRAEIA Az európai uralkodóábrázolások történetében a magyar Árpád-házi királyi dinasztia felemelkedésének kora, az 1000. évet megelőző évtizedek igen lényeges változásokat hoztak, s e folyamatban a pecséteknek nem csekély szerep jutott: a 10. század második fele a nyugati középkori uralkodói pecsét formálódásának kulcsfontosságú időszaka. I. Konrád, I. Henrik pecsétjein valamint I. Ottó 936 és 961 között használt királyi pecsétjén az uralkodó arcképe még az antik gemma- és éremportrék típusához alkalmazkodó, nem utolsó sorban a Karoling elődök gyakorlatát követő profil-ábrázolás.42 A fordulat század közepe után következett be. I. Ottó 962-ben bevezetett császári viaszpecsétje volt az első, amely szakított ezzel a régi képi tradícióval. Itt jelent meg először az uralkodó képe frontális büszt formájában, amelyet először saját korának uralkodói pecsétkép- replikái követtek,43 majd fia, II. Ottó pecsétjei igazodtak ehhez az új reprezentációs mintaképhez (1. kép).44 A frontális pecsétkép alkalmazása azonban szintén nem volt előzmények nélküli újdonság. 1. Ottó képtípus-vá- lasztásával nyilvánvalóan a bizánci pénzekre vert császárkép és a Karoling császári bullák imago clipeata típusához fordult vissza. A lándzsát és a pajzsot, amely Nagy Károly és utódainak bulláin a diadémon kívül a császári hatalom hangsúlyos attribútumai toltak, I. Ottó császári pecsétjén a jogar és a késéi római kortól ábrázolt glóbusz váltja fel.45 III. Ottó amellett, hogy még királyként apja példája nyomán maga is használt húsz- töt ábrázoló pecsétet,46 császárrá koronázása után, 996/997-ben két teljesen új ábrázolási formát vezetett be. Első császári pecsétje karjait felemelve tartó, koronát viselő, köpenyes álló alakot ábrázol, jobbjában hosszú pálcával, baljában nagy méretű glóbusszal (2. kép).4' H pecsét megújított változatát mindössze néhány hónapos használat után felváltotta a középkor történetében eléíször alkalmazott, maicstas-típusú trónpe cséttel. Az új császári pecsétnyomóra trónuson ülő, karjait felemelve tartó uralkodó frontális képét vésték, jobbjában jogarral, szimmetrikusan tartott baljában az univerzum-szimbólumként a Krisztus-ikonográfiából is 47 Schramm - Miithcrich /‘AS’.?, 184-187, Nr. 76-79, 81. 4,1 Schramm -Miithcrich /‘AS’.?, 187, Nr. 82, 83. 44 Schramm - Miithcrich 1983, 193, Nr. 87-89. 4:> A folyamat áttekintéséhez: Keller 2000, 767-773. 46 Schramm - Miithcrich 1983, 199, Nr. 96, 97. 47 Schramm - Miithcrich 1983, 199, Nr. 98, 99; Europas Mitte, 769, Abb. 488. ismert, kereszttel megjelölt glóbusszal (6. kép).48 A pecsét mai est as- kompozíciója, amely a kor kódex-illusztrációinak uralkodó-képmásaival hozható összefüggésbe, nemcsak Ottó császár 11. századi utódai számára szolgált kötelező mintaként, hanem ezzel született meg a jellegzetes középkori európai uralkodói pecsét prototípusa, amelynek a trónoló uralkodót fensége teljes hatalmi aurájában ábrázoló változatai hamarosan az egész kontinensen megjelentek. Tekintettel az 1000. év körül formálódó magyar királyság történeti, kultúrtörténeti és művészettörténeti szituációjára, az új közép-európai monarchiának a Nyugathoz fűződé) közismert kapcsolataira, a birodalomban zajló reprezentációs változásoknak Szent István országára is hatást kellett gyakorolniuk. A magyar államalapítás korából pecsétek nem maradtak fenn, a Szent István-kori királyi pecséthasználatra is mindössze néhány szííkszavú oklevélzáradékból tudunk következtetni. Közéjük tartozik az 1009-ben kelt veszprémi alapítólevél corroboratiójában említett királyi pecsétgyűrű.49 Az oklevél szövege arra utal, hogy az ezredfordulé) táján megszervezett királyi kancellária nem a legegyszerűbb működési formákra, hanem minden bizonnyal arra törekedett, hogy a császári udvar diplomatikai gyakorlatának differenciáltságához közelítsen. Szembetűnő, hogy István király uralkodásának elején, 1001-ben vagy 1002-ben kibocsátott pannonhalmi alapítédevél szövegében az alapszöveghez tartozónak vélhető pecsételési záradék a vcszp- rémvölgyi oklevél szövegétéi! eltérően nem gyűrűről beszél, hanem a megpecsételés tényét általánosságban említi (sigillari iussimus),50 amit leginkább a veszprémi oklevélben említett gyűrűspecsétnél nagyobb méretéi, uralkodéú felségpecsét használatára érthetünk.51 A trónpecsét típusának 1000 körüli magyarországi jelenlétére vonatkozz') fent megfogalmazott feltevést közvetett módon még az interpolált átiratban ránk maradt pannonhalmi alapítérlcvélrc függesztett Kálmán - pecsét is támogatja (10. kép). A trónuson iilő uralkodót 4!< Schramm - Miithcrich 1983, 199, Nr. 100.; Europas Mitte, 770, Abb. 490. 44 Qitod ut verius crcdatur diligctiusquc ah omnibus observetur, paginam haue manu propria coroborantes anuli nostri impressione subter insigniri curavimus. DHA I, 53. so Qtiod ut verius crcdatur hanc paßinam manu propria roborantes sigillari iussimus. DHA I, 40. 51 A pannonhalmi oklevél filológia, történetkritikai kérdéseinek legújabb összefoglalása: Érszegi 1990, 47-89. 13
