Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)
Típustörténet és ikonográfia
megjelenítő, ebben a formában tehát III. Ottó fent említett császári pecsétjét követő ábrázolás kapcsán fel kell tennünk azt a kérdést, hogy az eredeti oklevél írásképét a legnagyobb gonddal másoló, a betoldásokat az 1000 körül működő seriptor keze vonásához igazító, legalább száz évvel később működéi interpolátornak, vagy megbízójának nem lehetett e az írás utánzásához hasonlóan fontos az ő korában még valószínűleg jól ismert Szent István-pecsétre emlékeztető pecsét elhelyezése a megújított oklevélen.52 Kérdés, hogy vajon nem a „hamisítás”, pontosabban a megtévesztő utánzás szándékával keriilt-e Kálmán király meglehetősen elmosódott ábrájú és feliratú pecsétje Szent Istváné helyett az interpolált oklevélre? Nem azt a benyomást kívánta-e kelteni az oklevél gondos készítője, hogy az írásképe szerint 1000 körülinek látszó oklevélen 1000 körüliként elfogadható pecsét függ?53 Nem volna éppen meglepéí, hogy' István király nemcsak oklevélmintaképeiért és kancelláriájának személyzetéért, hanem az uralkodói reprezentáció lényeges eszközeinek mintáiért is a császári környezethez fordult. Fejérpataky Lászlónak azt a vélekedését, hogy „a sz. István cancelláriájában helyet foglaló egyének egykor a németnek voltak tagjai, melynek stílusát, szervezetét hazánkba is importálták”,54 a strassburgi Harry Bresslau pontosította 1916-ban.55 A Szent István-kori oklevelek szövegelemzése és főként a pannonhalmi oklevélmásolat írásformájának összehasonlító vizsgálata alapján e szövegek írójának személyét a császári kancelláriából 1002-ben, III. Ottó halála után láváit együk nótáriussal azonosította. Bresslau megállapítását Szent- pétery Imre közvetítésével a magyar történettudományi kutatás gyorsan magáévá tette, s máig sem vonta azt kétségbe.56 Alii. Ottó és II. Henrik szolgálatában álló Heribert kancellár nótáriusának magyarországi szereplése azonban nem lehetett elszigetelt jelenség István király országában.57 52 Óvatosan, nem minden homályt eloszlatva utal a pannonhalmi oklevél Kálmán-pecsétjének és Szent István pecsétjének kapcsolatára: Gerevich 1938, 210. 53 A hamisítás-hipotézis kiterjesztése a pecsétre nem problémamentes. A zavart az okozza, hogy' az oklevél alsó részére befüggesztett hátsó pecsétnek a felerősítési módja nem a kibocsátás korának, hanem az 1100 körüli időszak szokásainak felel meg. Az eredetin Szent István korának német gyakorlatából következtetv e átnyomott pecsétnek kellett lennie. Az interpolált pannonhalmi oklevél pecsétjének hamisítási összefüggéseiről: Baróti 1896-, Szentpétery 1930, 37-38. 54 Fcjcrpataky 1878, 150. 55 Bresslau 1916, 65-76. 56 Szentpétery 1918. A pannonhalmi alapítólevél historiográfiájának ismertetését ld. Thoroczkay 1996, 90-109. 57 A német kulturális és művészeti orientációval kapcsolatban az 1990-es évek ásatási eredményei óta a pannonhalmi apátság első templomának ellenszentélyes típusára is hivatkozhatunk, amelynek építése éppen az ezredforduló körüli években foly't. Erről legutóbb: Takács2000, 617-620. Ha István 1001/1002-ben használt pecsétje valóban maiestas-pecsét volt, ennek meghatározó mintaképe aligha lehetett más, mint a III. Ottó 997/98-ban bevezetett, merőben új koncepciót tükröző császári maiestas-pecsétje (6. kép). Az uralmi szimbólumokkal és képmásokkal foglalkozó szakirodalomban elfogadott nézet, hogy a 10. század utolsó éveinek császári pecséthasználatában újdonságként megjelenő maies- tas-képmotívum a Krisztus-ikonográfiával és liturgikus-teológiai szövegháttérrel, különösen a III. Ottó személyéhez kötődő, vicarius Christi- gondolattal függhet össze.58 Az első magyar király néhány évvel későbbre keltezhető, feltételezett maiestas-pecsétje nemcsak a császári mintakép követésében foglal cl előkelő helyet, hanem azt is világossá teszi, hogy István képe sem maradhatott teljesen érintetlen a nagy kortárs trónpecsétjéhez fűződő transzcendens allúzióktól. Feltevésekre kényszerülünk ezúttal is - mint oly sokszor -, de ebből a feltevésből az elhivatottság tudatában cselekvő személyiségnek ugy'anaz az alapvonása bontakozik ki, amelyet a székesfehérvári casula programját értelmező Kovács Éva összegzett az államalapító király halálának 950. évfordulóján tartott konferencián: „István az üdvtörténet tevékeny és tudatos szereplője. Megadatott neki a keresztény király mindennél többre tartott méltósága... olyan ő, mint Támár Thomas Mann ószövetségi történeteiből, aki makacsul kereste a módot, hogy részt vehessen az emberiség történetében. Rex et sacerdos.. .”59 Az első magyar királyi pecsét feltételezett képi formája szempontjából megfontolás tárgyát képezheti István királynak a később koronázási palásttá alakított székesfehérvári miseruhán fennmaradt egykorú ábrázolása (3. kép). Az adományozó királyi pár képe az aranyhímzésű figurákkal, feliratokkal és ornamentikával teljes felületén beborított kazula alsó képsorában, a szentek társaságában, a villakereszt függőleges szárának két oldalán kapott helyet. Az sem mellékes, hogy a hierarchikus képrendszer alsó régiójában sorakozó, királyi jelvényeket, koronát, országalmát és lándzsát viselő szentek, az egyház első mártírjai között a két legelőkelőbb helyet a donátorpár, István és Gizella számára tartották fenn. „István a szentekhez hasonul - vág)' azok őhozzá?”60 A mennyei hierarchia környezetébe emelt király ábrázolásának, az üdvtörténetben való részesülés „makacs keresésének” nem teljesen egyedülálló esetét láthatjuk ebben. Az uralkodó figurájának ikonográfiái szakralizálása jelen van a bizánci udvari képalkotásban is, de a Krisztus által megkoronázott uralkodó képe nem a császár személyét kívánja a mennyei 58 Schramm 1924, 2 05-206; Schramm -Mütherich 1983, 199. Abb. 100. III. Ottó pecsétjeiről legújabban: Keller2000, 767-773. 59 Kovács 1988, 140. 60 Kovács 1988, 138. 14
