Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei (Corpus sigillorum hungariae mediaevalis 1. Budapest, 2012)

Bevezetés

fenn említés (sigilla aurea mirifica cum preciosis lapi- dibus).ls

A lágy viaszba kézzel könnyen bepréselheti), ezüst- ből, bronzból vagy rézből metszett matricákétól eltért) kialakítása volt azoknak a pecsétnyomóknak, amelyeket a fémpecsétek (ólom-, aranybulla) előállítására használtak. Ezeket a matricákat jóval nagyobb ereivel, a pénzverés ókori eszközeihez hasonló apparátus segítségével,18 19 vagy kalapáccsal kellett az öntött érem felületébe beütni. A fémpecsétek előállítására alkalmas pecsétnyomó specialitásaira lehet következtetni Wibald von Stablo megjegyzéséből is (ferramenta ad bullandum de aura).20 Olombullát all. század első fele óta használtak a magyar királyi kancelláriában. Elsőként Péter királynál tűnik fel (Kát. 3). Utoljára

II. Géza 1158-ben az esztergomi káptalan javára kibocsátott adománylevelén látunk magyar királyi ólompecsétet (Kát. 13.).

Az aranyból készült pecsétek előállításának két módját ismerjük. III. Béla pecsétjeként publikálták azt az oklevélről leszakadt aranybullát, amely két öntött fémkorongnak a tipáriumok beütésével történt összeprése- lésével keletkezett (Kát. 19. ). Arra vonatkozólag, hogy

III. Béla valóban használt aranypecsétet, egy 1193-as királyi oklevél záradéka szolgáltat egyértelmű bizonyítékot (imaginis nostvis in aurea bulla impressione).21 Hasonlóképpen kell elképzelnünk II. Géza aranypecsétjét is, amely ugyan nem maradt ránk, de egykori használatát a királyi nagypecséttel egyidejűleg egy 1156-os esztergomi oklevél szövege igazolja (rejjii impressione sigilli, tani aurei qnam cerei).22 Tömör fémből készült aranypecsétet III. Béla korát követően többé már nem alkalmaztak a magyar királyi udvarban. Imre, II. András és IV. Béla aranypecsétjei (Kát. 21,26, 31.) vékony lemezből matrica-felületen trébeléssel kialakított, részekből összeforrasztott, belül merevített kapszulák, amelyeknek belsejét - miként az IV. Henrik kora óta a császári aranypecséteknél megfigyelhető - viasszal, gyantával, vagy gipsszel volt célszerű kitölteni.23

A 20. század utolsó évtizedeit megelőzően a magyar középkori pecséteknek, mint művészettörténeti emlékeknek a tárgyalása véletlenszerűnek és alkalomszerű nck mondható, annak ellenére, hogy a történettudományi pecséttan művelése az ország tudománytörténetében nagy múlttal rendelkezik. Amint a szfragiszti ka jelentős 20. századi magyar kutatója Kumorovitz Lajos Bernát szellemesen megfogalmazta: a középkori

18 Posse V, 140.

19 J. Eriedlánderre hivatkozva említi ezt a módot: Posse V, 140.

20 Posse V, 140.

21 CAH, 88.

22 (MH, 61.

23 Posse V, 141.

pecsétekkel való kritikai szemléletű „tudós” foglalatoskodás e különös tárgyak készítésének és autentikus használatának korában kezdődött, „a pecsétekkel való tudományos foglalkozás, tehát a szfragisztika voltaképpen egyidős a maga szubtrátumával, a pecséttel”.24

Az utóbbi évtizedekben a tradicionális történettudomány területei mellett a középkori pecsétek nélkülözhetetlennek bizonyultak, mint művészettörténeti és művelődéstörténeti kiállítások szereplői, s ezzel a terület újabb kutatási és publikációs alkalmakra és lehetőségekre talált.2:1 A művészettörténeti szempontok nagyobb teret kaptak egy eredeti okleveleket felvonultató esztergomi pecsétkiállítás katalógusában,26 szemben az. Érszegi Géza nevével fémjelzett, címében a magyar ki rályi pecsétek közlését ígérő, valójában pecsétekről készült gipszöntvények válogatását nyújtó, közelmúltbeli könyvvel.27 A viszonylagos késlekedés oka részben az, hogy' az ikonográfia és stílustörténet kérdéseit e rendszerint oklevéltartozékokként kezelt, kisméretű tárgyi emlékekkel kapcsolatban az 1930-as évektől szórványosan felbukkanó kezdeményezések után csak alig néhány évtizede kezdték nálunk tételesen megfogalmazni. A középkori pecsétek kapcsán sok esetben még ma is a 19. század óta ismert szfragisztikai, heraldikai és pecsétepigráfiai kérdéseket szokás feltenni. Ez a nézet a pecséteket kizárólag a történeti segédtudományok tárgyaként kezeli, vagy legfeljebb a szintén a 19. századi eredetű módszer alapján illusztratív képi dokumentumokként hasznosítja.28 Az Árpád-házi királyi pecsétekről szóló, a teljes áttekintés igényével megírt, legutóbbi cikk sem vállalkozott lényegesen többre, mint az emlékek általá

24 Kumorovitz 1938, 251.

2:1 Kiállítási tárgyakként jelentek meg a/. Árpád-kori pecsétek másolatai 1978-ban, az Árpád-kori kőfaragványok kiállításán Székesfehérvárott; 1983-ban ugyanott a „Művészet 1. Lajos korában” című kiállításon: Marosi 1982b, 139-152; 1987-ben a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett, „Művészet Zsigmond király korában” című kiállításon: Bodor 1987. Eredeti pecsétnvomatok bemutatását tartották fontosnak 1994-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett „Pannónia regia” című kiállítás szervezői: Pannónia Regia; valamint a konventi pecséteket is bemutató, „Paradisum plantavit” című, 2001 ben Pannonhalmán megrendezett, bencés rendtörténeti kiállításon. Eddig a legnagyobb mennyiségű eredeti középkori pecsétet az esztergomi Prímási és Káptalani Levéltár anyagából biztos kvalitás- és arányérzékkel válogató, a kiállítást „Megpecsételt történelem” címmel 2000-ben Esztergomban megrendező és katalógusát kiadó Hegedűs András tárt a szakemberek és a közönség elé. A hazai kiállítások sorában az utolsó, jelentős peeséttani fejezettel rendelkező tárlat a 2006 ban megnyílt Luxemburgi Zsigmond kiállítás volt: Sigismundus rex et imperator. Művészet és Kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Szerk.: Takács I. Kiáll. kát. Budapest - Luxembourg. Mainz 2006, 180-190.

26 Megpecsételt történelem.

27 Érszegi 2001.

28 A középkori pecsétekről, mint kosztümtörténeti illusztrációgyűjteményről: Demay 1880.

1 1