Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
Fogalomtár a kötetben előforduló legalapvetőbb magyar levéltári szakkifejezések értelmezéséhez
FOGALOMTÁR A KÖTETBEN ELŐFORDULÓ LEGALAPVETŐBB MAGYAR LEVÉLTÁRI SZAKKIFEJEZÉSEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ ALAPSZÁM A kifejezésnek kettős jelentése van. Egyrészt jelenti az alapszámrendszerben rendezett azonos tárgyú ügyiratoknak az iratkezelési rendszerben meghatározott helyét mutató számot, amely az ügyirathoz tartozó ügyiratdarabok egyikének iktatószáma. is. Ha az azonos tárgyú ügy először előforduló iktatószámához szerelik a később keletkezet azonos tárgyú ügy összes ügyiratdarabját, akkor előre mutató alapszámos iktatási rendszerről, ha az azonos ügy utolsó előfordulásához szerelik az azonos tárgyú ügy összes addig keletkezett minden ügydarabját, akkor hátra mutató alapszámos iktatási rendszerről beszélünk. Másrészt pedig azt az ügyiratot jelenti, amelyet az alapszám mint irattári vagy levéltári jelzet jelöl. Ez utóbbi esetben irattári vagy levéltári egységet is jelent. ÁLLAG A levéltári egység, a fond, önálló része. Általában a fondképző valamely szervezeti egységének önállóan kezelt, nagyobb terjedelmű irategységeit tekintjük állagnak. Az állag meghatározásánál három tényezőt veszünk figyelembe: 1.) szervezeti különállást, 2.) önálló iratkezelést és 3.) nagyobb terjedelmet. Alapvetően azonban az önálló irattározás a legfőbb kritérium az állaggá nyilvánításnál (mivel az önállóan irattározott szervezeti egységnek általában saját segédletei is vannak). Nem minden fondnak vannak állagai. Ezeket állagtalan fondoknak nevezzük. Külön állagokat alkotnak például egy minisztérium általános, elnöki és titkos iratai, vagy például a vármegyei közgyűlések különböző tárgykörben keletkezet/ rendezett irattípusai (közgyűlési jegyzőkönyvek, közgyűlési iratok, kolerái iratok, országos összeírások, stb.) CSOMÓ A levéltári anyag tárolásának egyik eszköze (volt). Az iratokat két kemény anyagból készült fedőlemez között helyezéák el, s ezeket hevederrel kötötték át. A csomó az 1970-es évekig Magyarországon a levéltári anyag tárolásának általános eszköze volt. Ezt követően egyre inkább a (savmentes) doboz vált a levéltári anyag tárolásának egységévé. (Még akkor is, ha egy-egy régi csomó teljes egészében bekerült a levéltári dobozba.) Az MNL OL 1945 előtti anyagának jelentős részét ma is csomókban őrzik.) FASCICULUS A csomó latin neve, amely több kútfőt is tartalmazhat. A kifejezéssel gyakran találkozhatunk például a kancellária, a kamara és a helytartótanács, s vármegyei feudális kori fondok, állagok iratanyagában. FOND Minden irat, amely valamely levéltári intézmény őrizetében van, valamilyen fondba tartozik. Magyarországon kétféle fondot különböztetünk meg: szerves fondot és szervetlen fondoX. FONDCSOPORT Nagyobb terjedelmű levéltári egység, amely valamilyen alapon összetartozó fonddkdX foglal magában. A fondcsoportok lényegében a levéltáraknak felelnek meg. FONDFŐCSOPORT Több fondcsoportoX magában foglaló, nagyobb terjedelmű levéltári egység. A megyei, városi levéltárak azonos típusú anyagai/fondjai alkotnak egy-egy fondfócsoportot. Az MNL OL-ban ez a szekció megfelelője. 23
