Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
Fondszám , Rsz. Fond/gyűjtemény, állag megnevezése, tartalma, nyelve Évkor Ifm Állag szervezet vizsgálta felül a jelentéseket és dolgozta ki az egyes önkormányzatokhoz intézendő rendeleteket. A biztosság szabályos irattárat tartott fenn, amelynek anyagában - igen hiányosan - megtalálhatók a jelentések fogalmazványai, a rendelkezések, a számadási okmányok, a lajstromkönyvek. A debreceni kerület irattára 1796 óta áll rendelkezésre, míg a korábbi elszámolások a város hadipénztárának iratai között kereshetők, illetve nagy részük elveszett. A kerületi biztosság ügyintézésében minden ügyben a hivatalvezető biztos döntött, és - éppen a felsőbb irányelvek alapján - legtöbbször ő kezdeményezett. Az ügyiratokon olvasható fogalmazványok azonban föltétlenül utalnak a referenciára, amelynek elveit feltehetőleg a vezetővel előzetesen megbeszélték. Az összetartozó iratokat tárgy szerint elő- és utószámos kezeléssel tartották nyilván vagy arra legalább utaltak. Ez természetesen megkönnyíti a kutatás menetét. Az iratok a hivatal hatáskörének bővülésével párhuzamosan gyarapodtak: amíg 1800 körül évenként átlag 60 iktatmány található, addig 1839-ben már 190 darab, 1842-ben pedig 243 darab. Az 1796-1849. közötti időből származó iratok között találunk példát a hadiadó fizetésének módjára, a közületek által kifizetett összegekre, az országos repartitio arányaira, a hátralékokra, a hadiadó igazgatásának szervezetére. Nyelvezetük különböző, a magyar és a latin mellett az 1750-es években mind általánosabbá válik a német nyelv használata, amely II. József idejében kizárólagossá lett. A fond irattári rendszerére l. Komoróczy György: A debreceni Tartományi Kerületi Biztosság irattára 1723-1849. Levéltári Híradó 6. évf (1956) 4. szám 70-89. 1-16. Ügyiratok 1741-1849 3. NAGYVÁRADI KERÜLETI CS. KIR. FŐISPÁN IRATAI 1850-1852 0,01 A cs. kir. belügyminiszter 1850. szeptember 13-i rendelete Magyarország területét öt közigazgatási kerületre osztotta fel. A kerületek élén a cs. kir. főispán állott, akinek felettes hatósága az ország helytartója volt. A nagyváradi kerületbe tartoztak a Tiszántúl keleti megyéi, a megmaradt iratok azonban Észak- és Dél-Bihar megyei vonatkozásúak csupán. A kerületi főispáni hivatal 1854. augusztusig állott fenn, amikor kerületenként megszervezték a Helytartósági Osztályt. A fond nagyon töredékes iratanyagot tartalmaz. Itt került elhelyezésre a kerületi miniszteri biztos egy irata is, mivel ez jogelődje volt a főispánnak. A miniszteri biztos és a kerületi főispán iratait nagyrészt az Országos Levéltár őrzi D. 89-90 és D. 115-117. törzsszámok alatt. A fondot a levéltár az 1964. évi fondrendezés során alakította ki. A fond iratanyaga egyenkénti átnézéssel kutatható. 1. Iktatott iratok. 1850, 1852. Községi elöljárók, jegyzők és tanítók névjegyzéke és minősítése kb. 1850. 148
