Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
az alispán felügyelte, irányította. Ugyanakkor a Helytartótanács is figyelemmel kísérte a levéltár ügyeinek alakulását, s ha zavarokat látott a levéltár rendezése körül, jelentést kért az ügyről, a hiányosságokért pedig a levéltáros elmarasztalását is kérte. A megye a rendezési munkában való lemaradást az előző évek következményének tekintette és nem marasztalta el a levéltárost. A levéltár tényleges irányítója tehát a vármegye volt. Bihar megyei sajátosságként tarthatjuk számon, hogy az alispán kezdeményezésére a megye birtokosai pénzt ajánlottak fel a sorozatlan irományok külön munkaerővel való rendezésére. A reformkor a levéltárak meglehetősen szűk világában is változást eredményezett: a deák nyelv fokozatosan kiszorult a levéltárakból, s Bihar vármegye közgyűlése is arról döntött, hogy a levéltár magyar nyelven folytassa munkálkodását. A szabadságharc leverése után az osztrák abszolutizmus 1852-ben a megyei levéltárakat kivette a politikai hatóság irányítása alól és a megyeszékhelyeken felállított megyei törvényszék alá helyezte őket. E szervezeti átrendezés összhangban állt Bécs politikai elgondolásával. Azonban a megyei levéltámok jelentése szerint az 1688-tól őrzött iratok kezelése is elég munkát adott a levéltárosoknak, nem említve a „...roppant megye népességének és számtalan fő és alhivatalnok” igényeinek naponkénti kielégítését. A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a levéltámok a valóban szakmai munkával, a rendezéssel és az ismertetők készítésével nagyon keveset foglalkozhatott, hiszen idejének nagyobb részét irományok előkeresésével, kiadásával és hivatali jelentések készítésével töltötte.23 Rendezéssel a segédek foglalkoztak. Az 1886. évi XXI. te. 67. paragrafusa a fölevéltámokokat a vármegye központi tisztviselői közé sorolta. Ez a rendelkezés presztízs és jövedelem szempontjából kedvezően érintette a levéltárosokat. A levéltárosi szakma szempontjából viszont megerősítette a korábban is tapasztalt tényt, vagyis azt, hogy a levéltáros a közigazgatási apparátus munkáját végezze továbbra is munkaidejének döntő részében, illetve a megnövekedett érdeklődésnek eleget téve, nemesség-kutatásokkal foglalkoztak. (L. Osváth Lajos, később Nadányi Zoltán és Reszeghy Lajos munkásságát). Osváth Lajos bihari főlevéltámok egyébként szakmai munkássága mellett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete levéltári tagozatának tagjaként is nevet szerzett magának. A levéltárosok fizetési fokozata körül kibontakozott harcban 1908-ban és 1911-en is bizonyos sikereket ért el.24 Az első világháborút lezáró békeszerződés, az anyag szétválasztása, Berettyóújfaluba költöztetése, a megye településeinek megosztása törést jelentett a megyei levéltár fejlődésében. A bécsi döntés, majd az újabb békeszerződés sem könnyítette meg a bihari levéltárosok dolgát. A húszas években a levéltár mindennapi életét élte: levéltámoki állás szervezése, járási irattári anyag selejtezése, a levéltári helyiség felszerelése, iratbegyűjtés, másolat kiadás, stb. A megye vezetőinek figyelemre méltó kezdeményezése volt 1928-ban a községek birtokában levő történeti értékű iratok felderítése és lehetőleg levéltárban való elhelyezésére irányuló intézkedés. A járási főszolgabírók rendelték el: ”...hogy a községek birtokában levő kortörténeti értékű régi iratokat és tárgyakat addig is, amíg azokat a vármegye meghatalmazottja a helyszínen felül nem vizsgálja a legnagyobb gonddal őrizzék?'',25 A főlevéltámok kiszállásairól rendszeresen jelentést tett az alispánnak. Nem egy esetben a fölevéltáros csak az irat pusztulásáról szerezhetett tudomást és joggal panaszolta, hogy a régi iratokat és jegyzőkönyveket siralmas állapotban találta. A második világháború befejezése után a kettéosztott megye magyar része Bihar megye néven működött tovább. Az alispán Csonka-Bihar vármegye levéltárának állapotáról azt írta, hogy a vármegye levéltári anyagának értékesebb részét a volt vármegyei hatóság 1944. év nyarán a várható légi veszélyekre tekintettel mintegy 17 teherautónyi mértékben elszállíttatta a Nagyrábéhoz tartozó füsti pusztára, Ecsrolles Gilbert birtokára. Az orosz hatóság az iratokat az elmenekült tulajdonos ingóságaival együtt a Bihamagybajomhoz tartozó Csillagtanya állomásainak közelében levő egyik gabonaraktárba szállíttatta. Hosszas huzavona után az anyagot sikerült visszaszerezni és kisebb részét Berettyóújfaluba szállítani. A még kint lévő anyag beszállítására a kereskedelemügyi minisztériumtól 4 vagont igényeltek. Ebben az időben ugyanis nehezen lehetett kapni igás fuvart a fokozott mezőgazdasági kötelezettségek miatt. Még arról is szólt az alispán 1945. novem23 A Bihar Megyei Levéltár 1850 végén egy levéltámokból, két napidíjas lajstromozóból és egy írnokból állt. Az egyesítéssel a megye létszámcsökkentését is szeretett volna elérni. MNL HBMLIV. B: 262. 1. Fogalmazvány kb. 1845-ből. 24 MNL HBML IV. B. 410/a. 1. 1908. október 30. 25 MNL HBML IV. B: 410/a. 2. 226/1928 137
