Á. Varga László (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 17. Békés-, Bihar-, Csanád-, Szatmár vármegyék, Kővár-vidék levéltárai és egyéb magyarországi levéltárak fondjai. Repertórium (Budapest - Bukarest, 2017)

MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

Bihar vármegyében a levéltár rendezésére tett első lépésként tarthatjuk számon az 1725-ben megkezdett vármegyei jegyzőkönyvek mutatóval való kiegészítését, s ebben Bihar vármegye úttörőnek tekinthető.20 Mária Terézia uralkodása alatt több rendelet, utasítás látott napvilágot a vármegyei iratok számbavétele és rendezése céljából. A lajstromozást a jegyző feladatává tették, s segítőként engedélyezték egy felesketett segédtisztviselő bevonását is a munkába. A levéltár első nagy rendezése 1773-ban kezdődött Thurzó János irányításával. Mivel nem volt szakképzett, az iratokat formai hovatartozás alapján tagolta. Igyekezett szem előtt tartani a közgyűlési iratoknak és jegyzőkönyveknek az egységét. Ebből következett, hogy a lajstromozás során olyan nyilvántartási rendszert alakított ki, amely a jegyzőkönyvbe foglalt napirendi pontok megkülönböztetőjelzetrendszerét az egyedi ügyiratokra is alkalmazta. Az iratokat meghatározott mennyiség szerint csoportosította (nyaláb vagy fasciculus), tekintet nélkül az évhatárokra. Az egyes nyalábokon belüli iratokat sorszámmal látta el. A kialakított egységeket egymással összekötve ládákban vagy szekrényekben - rekeszekben helyezték el. A közgyűlésen tárgyalt első csomó az 1693-1698. évi iratokat fogta össze és azokat az

I. és II. fasciculus jelöléssel látta el. Ez a lajstromozási rendszer 1719-ig haladt és együttessen elérte a XII. csomószámot.

Thurzó munkáját Bota Benedek folytatta rövid ideig, majd 1777-ben Viser Lipót vette át a levéltár vezetését. Munkáját nagy körültekintéssel, közmegelégedésre végezte, és 6 év alatt sikerült a rendezés hatalmas munkáját elvégezni.21 Az iratokat az iratképző szervek szerint csoportosította, ezáltal lehetővé tette a közigazgatási, a bírósági, valamint a gazdasági jellegű iratok szétválasztását. Újra rendezte a bírósági anyagot: elválasztotta a büntetőperes anyagot a polgáritól és azokhoz megfelelő segédleteket készített. Nagyon fontosnak tartotta a levéltári anyag használhatóvá tétele szempontjából a mutatózást, különösen akkor, ha a személy- és helynévanyag mellett az kiterjedt a tárgyakra is. A korábbi iratok esetében nem átrendezést valósított meg, hanem inkább mutatókat készített. A levéltári anyag rendezését tíz tárgyi és négy személyi csoport kialakításával kívánta megvalósítani. A működése előtt keletkezett iratok rendezését 1785-ben fejezte be, ezt követően kezdhette volna meg a levéltárba kerülő iratok saját elvei szerinti rendezését. Erre azonban mégsem kerülhetett sor, mivel II. József rendelkezései nyomán az egész megyei igazgatási szervezet átalakult, s így az 1786-1790 között keletkezett iratok rendezése nem a Viser-szisztéma szerint valósult meg. II. József császár 1785-ben külön utasítással szabályozta a lajstromozás módját, a jegyzőkönyvek bekötését. A rendezést kívánta elősegíteni az a döntés is, amely 1789-ben elrendelte a jogi- és a politikai akták szétválasztását. Az az intézkedése viszont, hogy a beadványokról külön naplókönyvet vezessenek, nem vezetett eredményre.

1790-től Viser munkáját Lányi Márton folytatta. Az anyag rendezése szempontjából a Viser-féle rendszert vette alapul, bár némi változtatásra is sort kerített. A leglényegesebb eltérés talán abban érzékelhető, hogy a tárgyi elválasztáshoz igazodva alakította tovább a levéltári rendet és nem tett különbséget a tárgyi és a személyi ügyek között, valamint a tárgyi tagolást is szűkítette. Ez a szerkezet lényegében 1829-ig megmaradt. Lányi tevékenységéből kiemelkedik a rendszeres lajstromozás. Az ő időszakában került sor a II. József-kori politikai iratok, a 1786-1790. évi törvénykezési iratokból kb. 4000 db irat lajstromozására, de foglalkozott a

II. József-korabeli bonyolult irattári rend átalakításával is.

Új iratkezelési rendet alakított ki Jakab Mihály: egy olyan alapszámos rendszert, amely a csomók tartalmi-tárgyi tagolását is kifejezésre juttatta. Nyolc tárgyi területet alakított ki, majd öt év tapasztalata után ezt a nyolc területet tovább bontotta, és huszonhat ágazatot alakított ki. Lajstromozási módszere 1845-ig volt érvényben. Az ügycsoportok sokasága és feltehetően a gyakorlatban jelentkező bonyolultsága 1845-ben radikális változáshoz vezetett: mindenféle tárgyi csoportosítást megszüntettek, az iratokat évenként újrakezdődő számokkal látták el. Ezt követően a fasciculusoknak már nem volt semmiféle tartalmi jelentősége.22

A fentiekből kiderül, hogy a levéltárosok a restanciák és a levéltárra zúduló nagy tömegű munkák végzését a szorgalom mellett az iratkezelés, a nyilvántartás javításával, változtatásával kívánták elérni. A levéltárat, amely szerves része volt a megyei közigazgatási apparátusnak, továbbra is közvetlen a közgyűlés,

20 Az elkészített első mutatókönyv címe: Repertorium ex actis sedriarum civilium.

21 Jakó Zsigmondi Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből. Levéltári Közlemények 1957. 151-172. A szerző Visert, mint korának legképzettebb levéltárosát mutatja be. Érdeméül a magas színvonalú elméleti munka mellet a levéltári anyag átfogó rendezését tudta be.

22 A helytörténetírás levéltári forrásai I. 1848-ig. Szerk.: Komoróczy György. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 3. Debrecen, 1972. 3-39.

136