Guseth, Klara - Buciuman, Ana-Maria - Varga Zsolt (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 11. Máramaros megye (Budapest - Bukarest, 2015)
Bevezetés - 2. A Máramaros Megyei Levéltár az alapítástól napjainkig
A vármegyében keletkezett iratok megmentésére, őrzésére, kezelésére azt követően megindultak a hivatalos kezdeményezések, hogy Trianont követően Erdélyt Romániához csatolták. Ehhez jelentős segítséget nyújtott, hogy a bukaresti Állami Levéltárak Főigazgatósága 1920-as évek elején megszervezte a Csemovici-, a Jászvárosi-, a Kisinyovi- és a Kolozsvári Regionális Igazgatóságokat. Dimitrie Ónéiul és Constantin Moisil országos levéltári főigazgatók által is támogatott loan Bârlea professzor volt az, aki hangsúlyozva a máramarosi iratok felbecsülhetetlen értékét, a két világháború közötti időszakban mindvégig és a második világégés után is folyamatosan hangoztatta a Máramarosszigeten felállítandó regionális levéltári igazgatóság eszméjét, és egy valódi máramarosira jellemző hiúsággal, vehemensen tiltakozott Máramaros megye levéltárának Kolozsvárra való szállítása ellen.11 Egy levéltári intézmény felállításának vágya 1950-ben öltött testet, miután a román állam átvette és gyakorlatba ültette a szovjet közigazgatási modellt és Máramaros területéből (melyből, az első világháború utáni diplomáciai tárgyalásoknak köszönhetően kiszakították annak Tiszától északra fekvő részét, amit az 1947-es Párizsi békeszerződés is jóváhagyott), Szatmár megye keleti részéből (melynek addig Nagybánya és vidéke is szerves része volt), továbbá a régi Szolnok-Doboka, később Szamos megyéhez tartozó Lápos vidékéből és Szilágy megye északi részéből létrejött Nagybánya, majd Máramaros tartomány. A Román Népköztársaság Minisztertanácsa 472/1951-es határozata és a 278/1951, valamint a 313/1951- es belügyminisztériumi rendeletek értelmében a már meglévő regionális levéltárak mellé 11 új hivatalt, és az akkor kerületi központoknak nevezett volt megyeközpontokban az előbbiek alárendeltségébe tartozó fióklevéltárakat hoztak létre. A 11 területi hivatal közé tartozott az Állami Levéltárak Nagybánya, majd később Máramaros Tartományi Hivatala is. Mivel a hivatal, az új jogszabálynak megfelelően, egy kiterjedt közigazgatási területen gyakorolta hatáskörét és a történelmi értékű iratok jelenős része az iratképzők raktáraiban volt, 1956-ban Szatmárnémetiben, 1957-ben pedig Máramarosszigeten interrajonális központokat hoztak létre.12 Mivel kezdetben megfelelő épület az iratok őrzésének és állagmegóvásának biztosítására nem állt rendelkezésre és ezen túlmenően a politikai-közigazgatási központ Szatmárnémetiből Nagybányára való költöztetésének problémája is felmerült, az Állami Levéltárak Nagybánya Tartományi Hivatala csak 1953-ban kezdte meg tevékenységét.13 1969-ben, a régiók megszüntetése és Máramaros megyének a már körvonalazott közigazgatási határok mentén való megszervezése után az Állami Levéltárak Máramaros Tartományi Hivatala Nagybánya székhellyel, és egy máramarosszigeti raktárral (melyet 2002-ben megszüntettek), az Állami Levéltárak Máramaros Megyei Fióklevéltárává alakult át. A 16/1996-os levéltári törvény értelmében a fióklevéltár a Román Országos Levéltár Máramaros Megyei Igazgatósága, majd a 2009 november 25-i szervezeti átalakítások után a megyei hivatal nevet viseli. Felállítása évében a levéltár ideiglenes helyiségekkel rendelkezett, 1954-től pedig a Crişan utca 9 szám alatti épületben folytatta működését, mely korábban Nagybánya Városi Bankjának, utóbb a Városi Múzeumnak adott otthont. A levéltár 1986-ban, helyhiány miatt, átköltözött a Bukarest sugárút 26 szám alatti épületbe, ahol azóta is működik. Ez az épület, mely kezdetben kaszárnya volt,14 1936-ban épült, alapterülete 2776 m2, és abban az időben az iratok raktározása szempontjából kiváló feltételeket biztosított. Az alapítása óta eltelt hét évtized alatt a máramarosi levéltár iratgyarapodása több mint 800 fondban és gyűjteményben és több mint 8000 iratfolyóméterben mérhető, legrégebbi eredeti okirata pedig 1264-ből származik.15 A fondok százainak megmentése, feldolgozása, és nem utolsósorban az iratok által nyújtott információk tudományos hasznosítása az intézmény levéltárosainak érdeme. Többek között Balogh Béláé, Căpâlnean Vasileé, Oszóczki Kálmáné, Sabău Ioané és Schrek Lászlóé „akik hiteles szellemi, erkölcsi és 11 Căpâlnean, Vasile: Filiala Arhivelor Statului Judeţul Maramureş. Bukarest, 1982,18-22., 1. mégRusu, Viorel: Arhivele şi Societatea. Direcţia Judeţeană Maramureş a Arhivelor Naţionale (1951-2006). Megjelent a Maramureş-Colţ de ţară, 1/2006-os számban, Nagybánya, 2006, 127-130. 12 Rusu, Viorel, i.m., 131. 13 Uo. 14 Kaszárnya (1936-1950), Tartományi Néptanács (1950-1968), kaszárnya (1969-1975), líceumi kollégium (1975-1982), Megyei Egészségügyi Igazgatóság (1982-1986). 15 Irinyi család iratai, 1/1264-es jelzet. 11
