Guseth, Klara - Buciuman, Ana-Maria - Varga Zsolt (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 11. Máramaros megye (Budapest - Bukarest, 2015)
Bevezetés - 3. A főbb iratképző szervek és levéltáraik
emberi értéket képviseltek és képviselnek ma is, egyszerű emberek, akik tisztelettel adóztak úgy szakmájuknak, mint a körülöttük levőknek, és bő 30-40 éven keresztül azonosultak az intézmény rendeltetésével. Ezért a levéltár történetében, és nem csak a máramarosiéban, mintegy arany közösségként maradnak fenn, mely ugyanolyan értékes mint a vidék fölött őrködő hegyekből kivont arany, melynek történetén olyan állhatatosan dolgoztak”}6 A megbecsülés jeleként, és főleg az elismerésük iránti kötelességérzettől hajtva a máramarosi levéltárosok fiatalabb közössége a levéltár felállításának 60. évfordulóján nekik szentelte a Máramarosi Levéltár 2008-tól kiadott Évkönyvének 4/2011-es számát. A Máramarosi Levéltárban őrzött, több mint 800 fond és gyűjtemény nagyjából fele, 396 fond tartalmaz 1918/1919 előtt keletkezett iratokat. A fondok és gyűjtemények egy részét különböző szakkönyvekben (útmutatók, szaklapokban megjelent fondleírások) már bemutatták, míg magukat az iratokat tekintélyes meny- nyiségű tudományos munkában, tanulmányban, cikkben és dokumentumkötetben dolgozták fel.16 17 18 Természetesen létezik eddig nem kutatott, nem közölt levéltári anyag is, úgy a már feldolgozott és kutatható állapotban levő, mind a jelenleg feldolgozás alatt álló fondokban és gyűjteményekben. Ilyen például a Nagybányai Múzeum Egyesület Gyűjteménye, mely Máramaros, Erdély, Magyarország stb. történetére vonatkozó, 1502- től eredetiben és 1401-től másolatban fennmaradt iratokat tartalmaz, vagy a Felekezeti Anyakönyvek Gyűjteménye, amelyek között találhatók Szatmár vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányai 1826—1895-ből. A jelen kötetben leírt fondokban és gyűjteményekben őrzött, több mint 650 év Máramaros és a szomszédos területek történelmére vonatkozó iratanyag bemutatásával úgy gondoljuk, hogy olyan múltba segítünk betekinteni, melyet „párhuzamos történelemként” határoznak meg, mert úgy a románoké, mint a magyaroké, vagy az északi szlávoké (ruszinok, szlovákok), továbbá a zsidóké és a sváboké is. És nemcsak a múlt, hanem a térség is érdekes: a máramarosi, már említett Apsai Mihályi János dr., a Román Akadémia levelező tagja, a Pesti Egyetem végzőse és a jogtudományok doktora szerint „nem csak a ritka természeti szépségű fekvéséért, hanem néprajzi szempontból is, lévén ez a táj három különböző nép találkozási pontja; egy igazi triplex confinium (hármas határ), ahol a déli származású román nép az északra terjedő szlávizmussal és a nyugat felől jövő magyarokkal találkozik [...] ”.,H A történelmi iratokhoz visszatérve: bízunk abban, hogy űröket tölthetünk ki és sűrű lapokat írhatunk tele a térség történetével. 3. A fontosabb iratképző szervek és levéltáraik Máramaros Magyarország és Erdély egyik legnagyobb, Galícia, Bukovina, Erdély, Szatmár, Ugocsa és Be- reg vármegyék között fekvő 10000 km2 kiterjedésű vármegyéje, s mint a feudális magyar királyság speciális intézménye, a 14. század második felében alakult. Iratai Máramaros Vármegye Levéltárát (Máramaros Megye Kormánybiztosi Hivatala)19 alkotják, és figyelembe véve azok régiségét, változatos tematikáját és azt a kiterjedt területet amire vonatkozik, kétségtelenül a legértékesebb fond, mely a Máramarosi Nemzeti Levéltár őrizetében és kezelésében van. A középkori városokkal ellentétben, melyek a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődésével, valamint a városi írásbeliség elterjedésével viszonylag korán és egyre több, főleg bíráskodásra vonatkozó iratot adtak ki és a korábbi gyakorlattal ellentétben, már nem csak a hiteleshelyekre adták le, hanem meg is őrizték ezeket, a vármegyei levéltárak kialakulása később kezdődött, mivel a nemesi vármegyék nem kaptak az egész megyét érintő kiváltságlevelet és kezdetben állandó székhelyük sem volt. A vármegyei levéltárak fejlődésében nagy szerepet játszott a notarius (jegyző). Az iratok, melyeket kezdetben ládában őriztek, a jegyzők alkalmazása, 16 L.: Guşeth Klara (Stenczel): în loc de „Arhivele maramureşene la 60 de ani”. Revista Arhivei Maramureşene, 4/2011, Nagybánya, 2011., 11-34. és http://arhivamm.wordpress.com 17 A máramarosi levéltárosok közölt munkáit 1.: Guşeth Klara (Stenczel), i.m., 11-34. 18 Dr. loan Mihályi de Apşa, Diplome Maramureşene din secolul XIV-XV. Máramarossziget, 1900, VIII. 19 A román levéltári gyakorlat szerint az iratképző elnevezésének változása nem vonja maga után a fond lezárását, ha annak tevékenységi köre alapvetően nem változik. A fondok elnevezésének meghatározásánál pedig általában az iratok keletkezése során használt és a levéltári iratanyagban feltüntetett utolsó megnevezést veszi figyelembe. Jelen kötetben a fondok magyar megnevezései nem a román elnevezések tükörfordításai, hanem az iratképzők korabeli, illetve azon intézmények esetében, melyeknek nevei fennállásuk során többször változott, az 1918/1919-es elnevezései (a fordító megjegyzése). 12
