Guseth, Klara - Buciuman, Ana-Maria - Varga Zsolt (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 11. Máramaros megye (Budapest - Bukarest, 2015)
Bevezetés - 2. A Máramaros Megyei Levéltár az alapítástól napjainkig
Az 1957. évi 353. számú rendelet értelmében hivatalosan is bevezetésre került egy szovjet ihletettségű fogalom, a Román Népköztársaság Állami Levéltári Alapja,1 mely kifejezés már a korábbi években is használatban volt, s joggal, hiszen a megelőző évtizedet az államosítási hullámok jellemezték.7 8 1971-ben újrafogalmazták Nemzeti Levéltári Alap formában, s ez olyannyira időtállónak bizonyult, hogy az 1996. évi Levéltári törvény értelmében a mai napig is érvényben van. Ugyanezen időszakban került bevezetésre a Levéltári ügyiratmutató is, mely az iratképző intézmény szervezeti felépítését követi, s amely tartalmazza minden iratcsomó megőrzési idejét.9 10 A Levéltári ügyirat- mutatón alapuló iratkezelés az Állami Levéltár felügyelete és irányítása mellett egységességet és koherenciát biztosított a romániai levéltári rendszernek. A levéltári gyakorlat szabályozása területén - az érvényes rendelkezésekből kiindulva - sor került két összefüggő módszertani szabályzat kidolgozására: az egyik az Állami Levéltár belső használatára (Az Állami Levéltárban folytatott tevékenységek módszertani szabályzata, 1976., 1984. és 1996. évi kiadások), a másik pedig a Levéltári törvények (1971, 1996) végrehajtási utasításaként a többi iratképző és iratőrző szerv részére. Az Államtanács 1971. december 20-ai, 472. számú Románia Szocialista Köztársaság Nemzeti Levéltári Alapjáról szóló rendelete10 összefoglalta a korábbi romániai levéltári tapasztalatokat, és további több mint három évtizedre lerakta a levéltári rendszer alapjait. A jogszabály kimondta, hogy a maradandó, történeti értéket képező iratok „bárki legyen is azok tulajdonosa” a törvény hatálya alá esnek, mely kitétel lehetővé tette jelentős, addig egyházi, közművelődési vagy akár magánkézben lévő levéltári anyagok Állami Levéltár általi átvételét. Az 1980-as évekbeli gazdasági válság megakasztotta az 1965 után viszonylag ütemesen zajló levéltárépítéseket, és jelentősen lelassította a törvényesen előírt iratbegyűjtési tevékenységet is. A tendencia 1989 után sem változott, így egy közelmúltbeli becslés szerint a Nemzeti Levéltári Alap részét képező iratanyag 60%-a az iratképző és iratőrző szerveknél található. Az 1996. évi Levéltári törvény a demokratikus társadalomba történő átmenetet tükrözi — fő feladata nem is annyira a szakterület megreformálása volt, hanem a rend helyreállítása egy olyan időszakban, amelyet a „régi rendszer” törvénykezésének veszélyes elvetése jellemzett. Nagyrészt megőrizte a korábbi időszak begyűjtési eredményeit, elismeri az egyénnek a saját levéltára fölötti tulajdonjogát, az adásvétel jogát, az állam elővásárlási jogát stb. Az Állami Levéltár megnevezés a Nemzeti Levéltári Alap kifejezéssel összhangban Nemzeti Levéltárra módosult, a megyei fióklevéltárak pedig megyei igazgatóságokká váltak (2009-2011 között vissza lettek sorolva megyei hivatalokká és irodákká). A törvény az utólagos módosításokkal sem tudta megoldani a levéltárügy legfontosabb problémáit, úgymint a hatékony finanszírozást, a raktárkapacitások bővítését, a felszámolt vállalatok levéltárainak átvételét, és az elektronizálás kérdését. Csupán 2007-ben történt alapvető könnyítés a levéltári anyaghoz való hozzáférés tekintetében, és 2013-ban indult el az első átfogó, országos kiterjedésű informatikai projekt. 2. A Máramaros Megyei Levéltár az alapítástól napjainkig A vármegye iratanyagának megismertetéséhez nagyban hozzájárult Apsai Mihályi János megyei tiszti főügyész, aki a régi hiteleshelyi, a vármegyei és a családi iratok alapján megjelentette a Máramarosi diplomák a XIV—XV. századból című munkáját. 7 Buletinul Oficial at RPR. (Az RNK Hivatalos Közlönye.) 1957. július 26., 19. sz., 1-3. 8 Bogdan-Florin Popovici: „Arhiva totală”: experienţa românească. O incursiune în istoria conceptului de Fond Arhivistic Naţional. („A totális levéltár”: román tapasztalat. Kalandozás a Nemzeti Levéltári Alap fogalmának történetében.) Revista Arhivelor, 2008, 1. sz., 24-50. 9 Az iratok őrzési ideje eredetileg egy Irattári mutató nevű segédeszközben volt feltüntetve, mely utóbb beolvadt az Ügyiratmutatóba. 10 Buletinul Oficial (Hivatalos Közlöny). 1971. december 30., 164. sz. 10
