Bicsok Zoltán (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 9. Hargita megye (Budapest - Bukarest, 2014)
Bevezetés - 1. Rövid román levéltártörténet
Az 1918-1950 közötti időszakban a felsőbb szervek részéről tanúsított érdektelenség, s az abból fakadó folyamatos megszorítások, valamint a háborús viszontagságok, illetve az első békeévek nehézségei közepette az intézmény igen nehezen tudta csak ellátni törvényes feladatait. A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének 1951. január 27-ei, 17. számú rendelete értelmében az Állami Levéltár a Belügyminisztérium alárendeltségébe került,3 ami az intézmény jogi helyzetének megváltozásával járt: tudományos és kulturális intézményből túlnyomóan közigazgatási feladatokat ellátó szervvé vált. Az intézmény és a romániai levéltári szakma tevékenysége nyomán fokozatosan kiépült egy szovjet ihletettségű, de a román levéltári és közigazgatási tapasztalatokat is felhasználó rendszer. Ez működik napjainkban is, bár több mint hat évtizedes fennállása folyamán óhatatlanul átesett bizonyos változtatásokon. A levéltári rendszer lényegében a következő sajátosságokat mutatja: állami védelem és felügyelet gyakorlása minden köz- vagy magánlevéltár fölött; egységes törvényes keret, és a törvény alkalmazásának az Állami Levéltár általi ellenőrzése; egységes iratfeldolgozási szabályozás az Állami Levéltár egységei számára, és külön a többi iratképző és iratőrző szerv részére; az Állami Levéltári Alap fogalom bevezetése, mely utóbb Nemzeti Levéltári Alap néven kitérjedt a magánlevéltárakra is; a levéltárak állami tulajdonba vétele, bizonyos közintézmények kivételes helyzetének fenntartásával, mely intézmények saját levéltárat szervezhetnek; központosítottan szervezett Állami Levéltár a fennálló területi-közigazgatási egységek szerint kiépített szervezeti felépítéssel; az iratképző és iratőrző szervek levéltárainak az Állami Levéltár által láttamozott Levéltári ügyiratmutató alapján történő kialakítása. Az Állami Levéltár megváltozott jogi helyzetét a Minisztertanács 1951. május 29-ei, 472. számú határozata szabályozta,4 eszerint a levéltár küldetése, hogy „irányítsa és felügyelje bármilyen típusú intézmény és vállalat levéltári anyagának keletkezését és őrzését, selejtezze és osztályozza a Román Népköztársaság területén keletkezett levéltári anyagot, megtartva ebből az állam számára azt, ami történeti és nemzeti jelentőséggel bír.”5 A következő időszakban - a közigazgatási reform nyomán, amely felszámolta a hagyományos megye- rendszert - 16 tartományi hivatal és a fontosabb rajoni központokban 54 fióklevéltár létesült.6 Az 1968. évi közigazgatási átszervezés követően a területi hivatalok száma 42-re csökkent (41 megyei fióklevéltár és Bukarest municipium levéltára), amelyhez hozzáadódott a Központi Levéltár, amely szervezeti felépítés a mai napig is fennáll. A jogszabályi és szervezési intézkedések sikerrel fékezték meg a „proletárforradalom” nyomán elharapózó iratpusztítást és biztonságba helyezték az államosítás és az intézmény-felszámolások miatt gazdátlanná vált levéltárak ezreit. Az 1957. évi 353. számú rendelet értelmében hivatalosan is bevezetésre került egy szovjet ihletettségű fogalom, a Román Népköztársaság Állami Levéltári Alapja,7 mely kifejezés már a korábbi években is használatban volt, s joggal, hiszen a megelőző évtizedet az államosítási hullámok jellemezték.8 1971-ben újrafogalmazták Nemzeti Levéltári Alap formában, s ez olyannyira időtállónak bizonyult, hogy az 1996. évi Levéltári törvény értelmében a mai napig is érvényben van. Ugyanezen időszakban került bevezetésre a Levéltári ügyiratmutató is, mely az iratképző intézmény szervezeti felépítését követi, s amely tartalmazza minden iratcsomó megőrzési idejét.9 A Levéltári ügyiratmutatón alapuló iratkezelés az Állami Levéltár felügyelete és irányítása mellett egységességet és koherenciát biztosított a romániai levéltári rendszernek. 3 Arhivele Statului 125 ani de activitate. (Az Állami Levéltár 125 évének tevékenysége.) Direcţia Generală a Arhivelor Statului. Bucureşti, 1957. 213. 4 Uo. 213-216. 5 Uo. 214. 6 Uo. 144—145, az 1957. évi helyzet. A tartományi hivatalok a következők voltak: Bákó, Brassó, Bukarest, Galac, Jászvásár, Kolozsvár, Konstanca, Krajova, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyvárad, Piteşti, Ploieşti, Szucsáva, Temesvár, Vajdahunyad-Déva. 7 Buletinul Oficial al RPR. (Az RNK Hivatalos Közlönye.) 1957. július 26., 19. sz., 1-3. 8 Bogdan-Florin Popovici: „Arhiva totală”: experienţa românească. O incursiune în istoria conceptului de Fond Arhivistic Naţional. („A totális levéltár”: román tapasztalat. Kalandozás a Nemzeti Levéltári Alap fogalmának történetében.) Revista Arhivelor, 2008, 1. sz., 24-50 9 Az iratok őrzési ideje eredetileg egy Irattári mutató nevű segédeszközben volt feltüntetve, mely utóbb beolvadt az Ügyiratmutatóba. 9
