Református gimnázium, Miskolc, 1942

KISS ISTVÁN 1942. december 28-án hunyt el tanári szolgálatának 30. évében. Debrecenben született, ott járt a református gimnáziumba s főiskolai tanulmányait a debreceni református főiskolán és a budapesti tudományegyetemen végezte. A világháború alatt 1914-től 1917-ig katonáskodott s egy fél évig az olasz harctéren teljesített arcvonalszolgálatot. A pápai ref. gimnáziumban töltött egy évi helyettes tanári működés után 1918 szeptemberében jött hozzánk, magával hozva színtiszta református magyar lelkiséget, egyenes józan gondolkozást, feltétlen megbízhatóságot, becsületes munkaszeretetet. Ezeket jelentette az ő puritán egyénisége s ezekben volt példaadó tanítómester. Egészsége néhány évvel ezelőtt rendült meg, de a saját maga előtt is titkolt betegség végzetesen a mult nyári szünidő alatt támadta meg. Testi fájdalmainál is jobban gyötörte a lelki szenvedés, hogy el volt szakítva hivatásától, amelyet semmi más foglalkozással soha fel nem cserélt volna. Mert más, mint tanár, nem tudott volna lenni. Az Isten Házán, ahová tanítványaival olyan hűségesen járt, és népes, szép családja meghitt körén kívül, ahová dolgai végeztével oly boldogan igyekezett, másfelé, mint az iskola, alig vitt az útja. Csalk otthonában, kartársai szűkebb baráti társaságában és tanítványai közt a tanteremhen érezte magát igazán jól, egészen otthonosan és teljes biztonságban. Itt kitárta lelkét, megnyitotta szívét, itt felengedett szigorú tekintete, áradt egészséges humora, itt érezni lehetett lelke izzását s őszinteséget és hűséget sugárzó, egyenletes kellemes melegét. Lelkiismeretes, komoly munkás volt, s csak az ilyen munkát becsülte. Minden szemfényvesztő ügyeskedést és látszateredményt gyűlölt, hiszen ő maga se akart soha többnek és jobbnak látszani, mint amilyen volt. Tanítványait a pontos kötelességteljesítésre igyekezett nevelni, sőt szorítani, de szigorúsága mértéktartó és következetes maradt, mert az okos és komoly diákszeretet forrása táplálta. Ha élete szinte tragikusan szakadt is meg, nem volt hiábavaló. Az igaz ember, a példás családapa, a jó barát, a hűséges munkatárs, az egyedül hivatásának élő s azt ereje végső megfeszítésével szolgáló tanár csodálatos összhangja: Kiss István, gazdag tanítás volt, s ezt a jó szív nem is felejtheti el soha.