Református gimnázium, Miskolc, 1935

Amikor jóságos szíve utolsót dobbant, a Szinva-parti szép öreg iskola tanárainak és diákjainak szívéből meg nem írt s meg sem írható, de annál fájdalmasabb menetű néma kórusban nyögött, sírt,, zokogott föl a gyász. A gróf úr meghalt! Igen, meghalt a szívek grófja! Erdély bércein végigjajongott a fenyők éneke, mert itt, a csonka hazában megint utolsót dobbant egy csupaszív erdélyi magyar kebel. A Szinva partján megrezzentek az öreg gesztenyék, búcsút lengettek a néma akácok... Haller József hazaszálló lelkének integettek. Mert Haller József hazament. Szívét, imádságos lelkét teljesen szétosztotta a Földön, ezért nagyon gazdagon tért meg a Mennyei Atya előtti nagy beszámolóra^ Hit volt az élete és remény és szeretet. E három között mégis legfőbb volt benne a szeretet! Balázs Győző 4