Református gimnázium, Miskolc, 1935

| gróf hallerkeői Haller ]ózsef dr. | Elporlik a szív, s piros virág, fehér virág nyílik a porból. Szívek porából nőtt virágerdő teszi oly széppé a mezőt... és a temetőt. Boldog szív az, amelyből csupa illatos, mosolygó, törékeny szirmú virág fakad! Ami a virágnak az illata, az a piros szív életében a szeretet. A szívek aranyhídja, melyen Jézus jár át... Haller József gróf áldott jó szívéből ezer és ezer ilyen csodálatos szent híd indult szét drágaszép gyermekszívekhez. S mily gazdagság jutott osztályrészéül! Tanárok és hálás diáknemzedék szívéből úgy sugárzott a legtisztább szeretet fénye s omlott szívére, mint ahogyan a harmatgyöngy száll föl a Nap jósága felé. Haller József gróf életében sok volt a jóság földi tragédiájából. Nagy megpróbáltatások keresztjét kapta útravalóul a Földre. Hiszen „Isten megpróbálja azt, akit gyermekévé fogad!" Haller József Isten gyermeke volt! Ezért tudott oly igazán szeretni. S ezért lehetett őt szívünk szerint megbecsülni. S „a szeretet soha el nem fogy". Az ő szívéből sem fogyott el a legdrágább kincs gazdagsága, a lélek égi lélegzése a Földön, a szeretet. Minden tavasszal kivétette az iskolaharang ütőjét, hogy helyére lopja a maga jóságos szívét s Józsefnapra ő harangozott a szívével... S mily őszinte hálával zarándokolt e napon szerető házába a Szinvaparti diáknép lelkes küldöttsége a tavasz és a diákszívek legszebb virágaival. S mily ragyogó volt szemében lelke örömfénye, amikor bölcs iskolakormányzása alatt álló tanári kar és úgy, de úgy szívéhez nőtt kis- és nagydiákok, mint szeretett családfőt körülvették! 3