Református gimnázium, Miskolc, 1929

15 végigmegyünk a városháztéren, a környező, szép parkon, futó pillantás a torkoló utcákra, a gyárváros mozgalmas életére s újra vonaton. Az eső esik, sötét borulás mindenütt. Mi lesz a szép útitervekkel? Itt csak a jókedv segít. S megint kitör a nóta. Sopron. Az eső elállt. Az állomáson vár bennünket Vass Jenő soproni reáliskolai tanár, cserkészparancsnok, hogy szeretetével körülvegyen, a városon végigkalauzoljon. Járjuk az öreg város sikátorait, megállunk egy-egy udvaron. Ilyet csak itt lehet látni, ez tipikus. Betérünk az Eggenberg-ház udvarára, hogy ott a szószék előtt égre nézhessünk, mint protestáns őseink. A Szent Mihály-utcai „legrégibb ház" a hűségkapu, a „civitas fidelissima" emléke, a poncichterek érdekes népe, a Deák-tér, az Ikva, az akadémisták jókedvű csoportjai, az akadémiai választásokra emlékeztető „Éljen Illyés Bertalan alias Lityi !" . . . Apró felírások részletekben vonulnak el, rajzolódik föl lelkünkben, hogy a Városháza tornyából, majd a Panoráma dombról szemlélve összefüggő képpé oldvadjon össze. S itt — magyar sors — megint összeszorúl szívünk. Sopron a maga fejlettségével, földrajzi vonzóerejével uralta az egész vidéket. S most, míg a szép fekvésű, tradíciókban gazdag város látképét szemléljük, a kép mellett meg kell látnunk a trianoni sebeket. Sopron gazdasági élete vérzik, beteg. A környék falvai csak útleveléllel jöhetnek a piacra, hogy eladjanak, vásároljanak. A gazdag élményű nap után nyugovóra térünk, hogy reggel korán indulhassunk Semmering felé. Alig indul el vonatunk, a másik állomáson már németül beszélnek. Egy kis sógort becipelnek a fiúk a kocsiba. Kivallatják, hogy hívják, hova jár iskolába, stb. Autogrammot is ad s érdekes, Weissensteiner Johann I. kl. Sauerbrunn fölírásban a vezetéknév magyarosan előrekerül. A vonatunk megtelik osztrák kirándulókkal, gyerekek, felnőttek, valamennyi a Semmering felé igyekszik. Az egyik csoportot „Burgenland"-ból egy r. kath. lelkész vezeti. Tiszta magyarsággal mondja „szabad kérem", de nem kíván szóba elegyedni. Pedig a gyerekek közül is sok beszél magyarul s hány titkolja az ő hatására. A kocsi zsibongó, a táj mindig változatosabb, összekeveredünk a kocsi osztrák utasaival, folyik a beszélgetés. Az egyik osztrák miskolci rokonai iránt érdeklődik. Ismerjük is mindnyájan, mert a család kislánya nagyon szépen táncol. Mi az ügyes magyar lányra, ő a rokonára büszke s mindannyian jóbarátságban érünk el