Református gimnázium, Miskolc, 1929

16 Payerbachig, ahol kezd széledni a társaság Rox-ra és környé­kére. A vonat pedig elkezdi bújókáját alagútba be, ki, hogy újra kezdje. Már itt élvezzük Semmering jellegzetességét. A hegy­oldalba vonuló út s a mélyen elterülő, zeg-zúgos lefutású völ­gyek, kigyózó fehér útak mentén elhúzódó falu, telep, a szem­ben levő ormokon mint sasfészek egy-egy szálloda piros zsin­delye int a fehér sziklák zöld fái közül. Semmering. Hogy teljes legyen a kép, autobuszon egy körútat teszünk. Weinzettelwand, Steinernevorhang, Klam an Semmering, Maria-Schutz am Sem­mering, Schottwien am Semmering voltak az állomásai a szer­pentines csodaútnak. Mert csoda az, hogy a természet kősziklá­ból is tud leheletcsipkét varázsolni. Itt nem uralkodik az anyag­szerűség törvénye; a Steinernevorhang, mint egy égből alá­bocsátott, drága, szép függöny zárja el az útat, ami egy merész kanyarulattal vezet tova. Körutazás után ebéd, hogy annál nagyobb biztonsággal in­duljunk az 1523 m. magas Sonwendsteinre. Amit az előbb rész­letekben láttunk, most valamennyi egyszerre áll előttünk. Fel­séges kép. A távolban Schullberg Rozalphe hatalmas törzse s előttünk, alattunk a házak, hegyek-völgyek, itt-ott mozgó ala­kok, mint annyi riesenspielzeug. De már rohanunk mi is az óriások játékszere közé, ott vár a vonat, hogy elnyelhessen ben­nünket. Bécs—Wienerneustadt-ot elhagyva, az elővárosok özöne rajzolódik föl. Amint közeledünk a város felé, elvonulnak a vá­ros első szőlő ültetői, a római legionáriusok, majd jön a magya­roktól megsegített Habsburgi Rudolf, a városalapító, a Bécsett lakó Mátyás, a Bessenyeiek, a Swechatnál harcoló honvédek s az a sok-sok fonal, ami a magyar sorsot Béccsel összefűzi, mind ott van előttünk, amint az épülettengert nézve, vonatunk rohan előre. Megérkezünk. Lakásunk egy Bundes Herbergében van. Egy teremben alszunk valamennyien, sőt még idegenek is van­nak bent, de tiszta. Ragyogó, fehér ágyhúzat, linoleum padló, külön mosdó, étkező. Mindez hozzájárul a bécsi jó emlékekhez. Reggelink a szálláson. Ebéd, vacsora a szomszédos vendéglő­ben. Előttünk a vendéglős a Burschenschaft külön termét nyitja meg, ahol a bajvívó kardoktól, sisakokon, fantasztikus rajzokon, a szomjúság szörnyűségeit, a sör gyönyöreit méltató felírásokon át a koponyacsontig változatos tarkaságok díszítették a szobát. Ide jöttünk minden délben, este a nagy városjárások után. Előbb itt is körülfutunk a városon, hogy nagy vonásokban ismerjük

Next

/
Thumbnails
Contents