Református gimnázium, Miskolc, 1921

4 képlet alapján, és y számára a siny = sin u cos v képlet alapján s akkor az átmenet ezek által mindkét irányban egyszerű módon és gyorsan eszközölhető. E két számtáblázatot előálitva e dolgozatba illesztettük s hogy azok csupán 6 oldalra terjednek és csak 1140 számadatot tartalmaznak, az annak folytán lehetséges, hogy a kétváltozós függvényekre vonatkozó alább körvonalozott interpoláció elv alapján készíttettek és használandók. Legyen a kétváltozós függvény jelzése z=f(u,v), akkor a függvény négy számtáblázati szomszédos értéke és a közéjök illesztett korrekció-számok a következők : n u' V f (u, V) d! (v) f (»', v) d

2 (u) A d

2 (u'J v' f (u, v'J d

í (v'J f(W, VJ Ha ú < u, v' < v, a korrekciók n = i°-ra nézve: f(u', v) —f(u, v) d, (u) = <k (v'J u — n f(u',v') —f(u,v'J u — u a korrekciók v = P-ra nézve : f(n, v')—f(u,v) d

2 (u) = v — v' f(u',v')—f(u',v) V — V a korrekció tiv = i°-ra nézve: A = dl (v>

) ' d

l (

V

) - d-jíll) V — v' u — u' v'

J - f(u, v'J ~f(n', v) +f(u, v) (u — u'J (v — v'J Az interpolációk menete most már lesz: Ha v < v — t'o < f' ü < u — M

0 < u' di (v — v

0J = d

1 (vj -(- v

0 A, d

2 (u — u,,) = d

2 (u) + «

0 A, f (u — M

0, vj =f(u, vj + «

0 (v), f(n, v — v

0J =f(u — u

0, vj + v

0 d

2 (u), f (u — u

0, v — v

0J =f(u — u

0, vj -f- v

0 d

2(u — u

f

íJ = =f(u, vj + «

0 di (v) -+- v

0 d

2 (u) -\- u

0 v

0 A.