Református gimnázium, Miskolc, 1917

27 Mindenekelőtt, ami a Kun József által tett „Soltész Nagy Ida" 4000 koronás alapítvány pályázatát illeti, ennek 200 koronás jutalomdíjára az alapítványi rendelkezések értelmében most irodalmi pályakérdés tűzetett ki. A jutalomdíjat a tanári kar a bíráló bizottság javaslatára dr. Kosztolányi Zoltán szaktanár következő bírálata alapján ítélte oda: A Soltész Nagy Ida alapítvány pályatételéül az alapítólevél rendelkezéseinek megfelelően, mely egyik évben a magyar történelem, másikban a magyar irodalom nagy nőalakjainak jellemzését kívánja, e második alkalommal a magyar költészet köréből tűzött ki tárgyat a tanári kar. Még pedig hálás, szép feladatot: a Tolditrilogia nőalakjainak jellemzését. A költői jellemrajz legnagyobb magyar mesterének, Arany Jánosnak sok remek alkotása közt az első sorban állanak ezek; bennük a magyar nőnek három olyan alakját állítja elénk, akik magukban más és más jellemárnyalatnak ideáljai, együttesen pedig megörökítik az igazi magyar nőről való eszményünket. Toldiné, Piroska, Anikó: a legszeretőbb magyar anyáknak, a leányi szemérmességet, hitvesi hűséget a sírig meg nem tagadó magyar nőiségnek, a mélyen érző, de játszi, pajzán, szinte fiús magatartású magyar leánynak örök időkre szóló mintaképei. A velük való foglalkozás minden körülmények közt lelket emelő s nagy szolgálatot tesz az ifjúság nevelésének az olyan alapítvány, amely az ilyen kérdésekkel való behatóbb foglalkozásra serkent. A kitűzött pályakérdésre 3 pályamunka érkezett: a 7. sz. („Piroska" jeligével), a 13. sz. („Nő és költészet" jeligével) és a 16. sz. („Ismerd meg magad" jeligével). A 7. sz. gyenge kísérlet, mely nem ad egységes jellemképet a tárgyalt nőalakokról, csak végigelemzi életüket és ebben is legnagyobbrészt a költőt beszélteti idézeteivel. Derekasabb munkát végzett a másik kettő. Mindegyik forrástanulmányokon alapszik és feladatát tartalmilag helyes megértéssel oldja meg. A 13. sz.-nak bevezetése egy hangulatos vízió, a régi világ jelenségeinek látomása, majd kis zökkenővel a költészetről, Aranyról, mint a lélek költőjéről, jellemző erejéről szól (1—10. 1.), a tárgyalásban sorra veszi Toldiné, Piroska, Anikó, Örzse, a királyné, Mária és Jodovna jellemét (11—74. 1.), befejezése Arany költészetének rövid magasztalása (75. 1.). Beosztása elég arányos, bár a befejezés, a kissé naiv dicsőítés elsietett. A 16. számnak bevezetése szintén egy hangulatos kép, de szervesebben kapcsolódik hozzá a jellemzésnek s Arany jellem-