Református gimnázium, Miskolc, 1917

28 rajzoló művészetének fejtegetése (1—17); a tárgyalás (18—44) az összes nőalakokról, a befejezés (45—49) a női eszményről szól. Terjedelemre az előbbinél egyharmaddal kisebb, de velősebb összefoglalásai tartalmi értékben ezt a különbséget kiegyenlítik, sőt egyes pontokon versenytársát felül is múlják. Bevezetésének hosszabb volta a rövidebb tárgyaláshoz képest mintha bontaná a szerkezet arányát, de szervesebben fűződik a tárgyhoz és több olyan kérdést tisztáz már itt, amikre különben a tárgyalásban kellene sort kerítenie ; így pl. már itt úgy tűnteti fel Arany költői géniuszának azt a vonását, hogy a hagyományhoz és a valósághoz ragaszkodva, mint tudja testből, vérből valókká formálni ideális szép alakjait; itt szól már a specifikus magyar és idegen jellemek különbségéről, így ha a tárgyalásban egy-egy alak rajza rövidebb is, egészben véve teljes képet nyújt a trilógia nőalakjairól. Viszont a 13. számnak fogyatkozása befejezésének általánossága. Sokkal jobb versenytársának befejezése, mely szorosabban a tárgy körül marad és eredményeket von le tárgyalásából. A főbb alakok rajzában körülbelül egyformát nyújt a két munka; de Piroska jellemének megítélése a 16. számban igazabb; a másik az ő főjellemvonásának a dacot tűnteti föl; viszont Örzse jelleme emebben sikerültebb. Ám újra csak ebben a 13. számban apróbb tárgyi hibák is megakadnak (Toldi „apját" megy látogatni, „egy alkalommal" észrevette anyja Miklósnak bánatát, Örzse szerelme nem egy férfi bírására szól). Az így tartalmi értékben majdnem egyenlő két pályamunka elsősége kérdésében az alapítólevél rendelkezése szerint a stílusnak kell dönteni. E tekintetben határozottan a 16. szám felé hajlik a mérleg. Ennek a stílusa kifejezőbb, szabatosabb, gyakorlottabb, érettebb; jelentéktelenebb túlzás ebben is fordul elő (aranyló nap 3-szor is, több műkifejezés hasonlatul), de több gondja van a választékosságra és változatosságra. Jó stílusa van a másiknak is, de pl. számtalanszor használja az „ime ..." bekezdésű mondatokat, „mily boldogság..." „minő gyengédség!..." stb. felkiáltásokat, amelyek hellyel-közzel megjárják, de egy hosszú dolgozaton végigvonulva, egyhangúságot szülnek. Ez a dolgozat inkább a hangulatos képek színezésére törekszik, mint a szabatosságra; így aztán stílusbeli apróbb hibái apróbb tárgyi hibákat is termelnek (a Toldi-ház muskátlis ablakai, Piroska egy tornán mélyen belenézett Miklós arcába, Piroska szerelme gyűlöletté, útálattá vált Miklós iránt! Piroska álszégyene, Anikó csalfa stb.). Sőt a hangulatos képek festésében is van némi túlzása, mikor minden alakjának jellemzését valami látomásszerű képpel vezeti be. Több helyütt kirínak stílusából az