Református gimnázium, Miskolc, 1915

13 az 1916 1. felére vonatkozó költségvetésbe a családi pótlékok szintén teljes összegben (200 K) vétettek fel (három gyermekig). Ezenkívül lehetséges volt az 1915. évben a tanári testület számára a rendkívüli kiadások címén bizonyos drágasági pótlékot kiadni, míg az 1916. évben az állam által rendszeresített általános 20%-os pótlék szolgál a háborús viszonyok által teremtett nehéz anyagi körülmények enyhítésére a tanároknál. A főgimnáziumi épületek tervbe vett csatornázása most sem volt még eszközölhető, de az e célra fordítandó kölcsönnek évi törlesztésére a költségvetés szerint szánt összeg félreféfefeíf. Ez a fontos építkezési teendő, valamint a már három éven át fenfarfoíí második párhuzamos osztálynak csak ideiglenesen mellőzött újra beállítása s az üresedésben álló két tanári állásnak újra rendes tanárral való betöltése szükségessé fogja fenni az államsegélyösszegnek az államsegélyszerződés keretében való további emelését, illetve a második parallel osztály fenfarfása címén 3 éven át élvezett 3000 koronányi rendkívüli államsegélynek újra igénybevételét. A főgimnázium tőkeállománya e tanévben szép ösztöndíjés jutalom alapítványokkal gyarapodott, melyekről alantabb lesz szó. Alapítványok. A kegyelet érzései, az iskolánk iránti hála, jóindulat és szeretet, a háborús élet tanulságai és katasztrófái által kiváltott érzelmi hullámzásban és magasabb eszményi felfogásban e tanév folyamán főgimnáziumunk javára három olyan szép és nemes alapítvány tételére adtak alkalmat, melyek méltók az iskolai feníarfóság mély hálájára, a református fanífásügy sorsa iránt érdeklődők elismerésére, s alkalmasak a íanári kar hálás megilletődésére. Mert ime, egyrészf az áldozatkészségnek azok a forrásai, melyek a proíesíáns faninfézefekef létesítették és feníarfofíák, nem záródtak el, de most is buzognak. Másrészt a tanítással járó fáraszíó izgalmak közi, a fanííási célok és követelmények komoly betartására förekedésnek, a faníífafással járó érdekek és reménységekkel való súrlódásából és ütközéséből, a mindennapi életben sűrűn szoktak általában olyan izgalmak és nyugtalanságok előállani, amelyek miatt már régi időkben szokás volt a íanári hivatási hálátlan foglalkozásnak mondani. A tanítás érdemének, az iskola fontosságának ily alapítványokban megnyilatkozó felemelkedeti elismerése s a szeretettel és szeretetben nevelt ideális lelkületű volí íanííványnak az elhagyóit taniníézeíről való ilyen szép megemlékezése alkalmasak a