Református gimnázium, Miskolc, 1915

14 fanár lelkében annak a hitnek és gondolaínak fentartására és megerősítésére, hogy munkája nemes és törekvése nem hiábavaló. Az egyik alapítványt bavabási Kun József dr., cs. és kir. kamarás, miniszterelnökségi osztálytanácsos tette 4000 korona összegben, 1916 febr. 11-én Miskolczon elhunyt édes anyja, özv. Kun Kálmánná sz. Soltész Nagy Ida emlékére olyan irodalmi és történeti pályaművek jutalmazására, melyek feladata a magyar irodalom és történelem nagy nőalakjairól írt jellemrajzok által a magyar női erény dicsőítése. Az alapítvány indokát és célját gyönyörűen fejtik ki magának az alapífványozónak az alapító levélbe iktatott következő sorai: A most dúló világháború borzalmai között százszorosan él lelkemben az a meggyőződés, hogy az Újabb Magyarország lehetősége fokozott mértékben a magyar nő, a magyar anya és hitves hagyományos kiválóságától függ. Hiszen ha valaha, úgy napjainkban, e világtörténeti jelentőségű nagy időkben igaz „a legnagyobb magyar" végrendeletének az a mondása, mely szerint „nem pipereés divafhajhászaf vagy éppen politikába avatkozás és pártok felfüzelése a hölgynek tiszte, hanem magas hivatásának ő csak úgy felel meg s csak azáltal lesz a mennyei lakosok legremekebb műve, ha valamint a férj a szabadságáért vív, úgy küzd az asszony az illemért. Széchenyi az „illem" alatt mindazt értette, a mi egy nőben szép, jó és fenkölf, s ami által élete valódi értéket és becset nyer. Értette egyetlen szóval kifejezve — az az erkölcsöt. Azt az erkölcsöt, mely igazában ama lelki tulajdonságok foglalata, amelyek nélkül egy nemzet elvész. De nemcsak e háborús időben, hanem a béke rendes napjaiban is a magyar nők előkelő gondolkodása, nemes életfelfogása, önzetlen áldozatkészsége, könyörületes emberszerefefe és erős hazafisága : a magyar haza boldogulásának feltétele és biztosítéka. Ezen gondolatokból kiindulva, alapítványommal a nagy magyar asszonyok panfheonjának egyik alapkövét kivánom lerakni. A magyar történet valóságában és a magyar költészet képzelefvilágában élt magyar nagyaszszonyok virágoskertjének legszebb fehér rózsáit kivánom életre hívni, történetünk és költészetünk tündöklő nőalakjainak irodalmi emléket állítani.