Református gimnázium, Miskolc, 1911

22 tumot hitelesnek és közzétételét felfüggesztették. Trencsén, Liptó, Árva és Túrócz pedig gyűléseiken azt határozták, hogy az országgyűlés által felajánlott adót addig be nem hajtják, míg ez a sérelem orvoslást nem nyer. A tiltakozás eredménynyel járt, mert a kancellária a követelt helyreigazítást megtette és úgy küldötte meg a törvénycikkeket a vármegyéknek. Ennek az eljárásnak nyomát találjuk az 1618 : 28. t.-c.-ben. amely kimondja, hogy „a karok és rendek végzéseihez vagy cikkelyeihez, amelyeket 0 felsége elé megerősítés végett felterjesztettek, vagy ezután felterjesztenek, semmit hozzá ne adjanak, se pedig azokból semmit el ne vegyenek", A leghatásosabb ellenállás az adó megtagadása volt. Erre jogot az 1504 : 1. t.-c adott. Ezzel úgy abban, mint a későbbi időkben is gyakran találkozunk. Egy másik mód volt az úgynevezett vis inertiae vagy passiva resistentia, röviden passivitasnak nevezett eljárás, amely abból állott, hogy nem vettek tudomást a kormány rendelkezéseiről. Magyarul ezt úgy fejezték ki, hogy süketségre venni. Az 1545: 33. t.-c. ugyanis biztosította számukra a jogot, hogy a törvénytelen rendelkezéseket nem kötelesek végrehajtani. Az ellenállásnak ezeket a módjait használták akkor, ha az országgyűlés határozatain változtatott a bécsi kormány, és akkor is, amire többször volt eset, ha országgyűlési határozat nélkül, a^ érvényben levő törvények ellenére akart a kormány valamit végrehajtani. A passiva resistentiának fontos szerep jutott a XVIII. században II. József uralkodása idején, majd pedig a XIX. században, amikor az 1825-ben meginduló nemzeti reformkorszakot éppen egy ilyen, az alkotmány védelmezése érdekében kifejtett ellenállás vezette be. Azok a feladatok, amelyeket az állam ós az önkormányzat a megyére rótt jelentékeny kiadásokkal jártak. A megyei zsoldos katonaság fizetése, a megye különféle dolgaiban a királyhoz vagy az ország főtisztviselőihez küldött megbizottak. az országgyűlési követek költségeinek a fedezésére és több más dologra pénzre volt szükség, amelynek megszerzéséről magának a megyének kellett gondoskodni. Ez az úgynevezett házi adó révén történt. Az országos adó ügyeinek az intézésével is foglalkozott a vármegye, azonban ennek a kérdésnek a tárgyalásával itt nem szándékozom fogl alkozni. A házi adót a megye önkormányzata tette szükségessé, így annak összes ügyei a megye rendelkezése alatt állottak Míg az országos adót az országgyűlés vetette ki, ezt a megye maga rótta ki és hajtotta be. Már Zsigmond elismeri a megyék jogosult