Református gimnázium, Miskolc, 1911

23 ságát az önálló háztartásra és önadóztatásra vonatkozólag. 1433-ban ugyanis Ungraegye panaszszal fordult a kormányhoz, hogy némely megyebeli nagybirtokos világiak és egyháziak egyaránt azon taksák és gyűjtések fejében, melyeket Ung megyének nemesei önmagukra és jobbágyaikra kivetnek, hogy azon vidék védelmét eszközölhessék, a királyhoz vagy más főhivatalt viselőkhöz indított küldöttjeiket költséggel elláthassák és azon megyének, valamint lakosainak közjavát előmozdíthassák, habár közakarattal vettetik ki reájuk, mit sem akarnak fizetni; sőt a közösen kitűzött megyei közgyűlésen nem akarnak megjelenni és ébbeli tagadásukat jövendőre nézve és mindkét tekintetben kijelentették. Ennek ellenében a királyi kormány ezen makacsságot helytelenítvén, meghagyta a megye főispánja alispánja és szolgabíráinak, hogy a vona kodókat előbb szóval intsék meg a gyűlési határozatoknak eleget tenni hogy a reájuk és jobbágyaikra kivetett megyei adót múltra és jövőre fizessék meg; ellenkező esetben az átalkodókat per gravamina et birsagia fizetésre és gyűlésekre szorítani el ne mulasszák.* Hasonló felfogás mutatkozik az 1486:64. t. c.-ben. „Mivel a nemesek közönsége a vármegyékből néha az egész vármegye dolgaiban, néha a királyi felség parancsára gyakran szokott a királyi felséghez követeket és választott nemeseket küldeni, akadnak pedig úgy az egyházi, mint a világi urak, szintúgy a nemesek, apátok, prépostok, káptalanok és konventek közül olyanok, akik fekvő jószágaik után ezeknek a követeknek és választottaknak a részére mások módjára költséget adni vonakodnak és magokat az eféle költségekre való adózás alól teljesen kivonják Ezért a jelen decretummal határoztuk, hogy jövőre az összes birtokos emberek együtt és egyenként, bármely rendűek és állásúak is, és bármely megyében lakjanak, kötelesek legyenek és tartozzanak a közönség részéről elhatározandó költségeket fekvő jószágaikból és birtokaikból az ezekhez arányított részben és mennyiségben a megye pénztárába mindenkor megfizetni és megfizettetni." Figyelmet érdemel ugyanezen törvénycikk 2 §-a, amely szerint „a főpap urak, bárók és egyéb birtokosok, akiket a királyi felség országgyűlés alkalmával levelével névszerint és személyesen fog meghívni, az országgyűlési követek kiadásainak a fedezéséhez való járulásra nem kötelezhetők". A házi adóra vonatkozó felfogás a következő századokban ugyanaz maradt, ami a fent említett törvénycikkekben megnyilatkozik. Hasonló felfogás eredménye az 1537: 21. t.-c. is. * Fejér: Cod. Dipl. Tom. X. vol. 7. p. 532.