Református gimnázium, Miskolc, 1911

17 Ezeken kívül hivatalosak azok, „a kik országos köztiszteket viselnek, u m. a nemes tanácsosok, az ország rendes bírái és ezek helyettesei, az itélő mesterek, meg a király 0 Felsége táblájának a hites ülnökei." Az alsó házban a vezető szerep az egész köznemesség képviselőinek, a megyei követeknek a kezében volt. Számuk nem volt meghatározva. Rendesen kettőt küldöttek, azonban előfordul az is, hogy a megye egy, viszont az is, hogy három, sőt több követtel képviseltette magát. Azonban később általánossá lett az, hogy minden megye két követet küldött Az országgyűlést a király, vagy ha ez nem volt illetőleg távol volt az országtól, a nádor hívta össze. A főpapok és mágnások személyükre szóló meghívó levelet kaptak, a megyéket és városokat mint testületeket hívták meg. A megyének szóló királyi meghívó levelet a megyegyűlésen felolvasták s olt történt meg a k ivetek választása. A követeket rendszerint a megye legtekintélyesebb nemesei közül választották. Sok esetben az alispán volt a megye követe. Minthogy a követek az országgyűléseken, mint a megye nemességének megbízottai vettek részt, a megválasztott követeket utasításokkal látták 1. Ez bő alkalmat adott a vármegyének arra, hogy az országos ügyekkel foglalkozzék. Ezen az úton folyt be a nemesség a törvények alkotásába. A köveli utasítás olyan régi, mint maga a követküldés. Zsigmondnak 1433-1 ki úgynevezett regestrumában már meg van említve a követi utasítás. Azután is, a mikor a nemesség ezen az úton képviseltette magát, küldötteinek ulasítást is adott. Ezeknek nem volt elfogadott formájuk, hanem változtak a megyék és az ügyek szerint. Az egyik egész részletességgel szól, a másik pedig nagy általánosságok között mozog. Bár — mint Deák mondja :* „az utasítások a magyar közjogban egyedül a követ és a küldői között való viszonyra vonatkoznak s azoknak megtartása vagy mellőzése az országgyűlési határozatok érvényességére soha sem volt döntő . . . soha sem kérték a követtől az országgyűlésen utasítását; azt számon kérni csak a megyéjére tartozott," — mégis, ha a már kész törvényre nem volt is befolyással, a készülő határozatokra annál inkább. Ennek érdekes példáját találjuk többek köHött az 1637/38. országgyűlés tárgyalásainál.** Itt a felvidéki megyék követei, mikor a vallási sérelmek tárgyalásáról volt szó s azokat elakarták odázni, a személynöknek * Deák Ferenc: Válasz Lustkandl művére. Budapesti Szemle 186.". ** Demko: Az Ír,37-38. országgyűlés. Századok, 1885., 234. 1. 2