Református gimnázium, Miskolc, 1911
16 a hatalmasabb urak támogatását vegye igénybe, de ezáltal magukat és meggyőződésüket is azok szolgálatába adták. Ezzel gyakran találkozunk a II. Lajos uralkodása idején tartott országgyűléseken. A mohácsi vész az országgyűlések történetében is nagy változást idézett elő. A köznemesség személyes megjelenése teljesen megszűnik s helyét a követküldés foglalja el. A királyválasztás és a kettős királyság zavaros korszakában még találkozunk a személyes megjelenésével. Szó van róla azután is. 1552-ben, midőn nádor-választás céljából hívta össze az országgyűlést I. Ferdinánd, szinte mentegetődzik, hogy azért nem hívja személyesen a nemeseket, mert az nagy kiadással és fáradalmakkal járna a háborús időkben.* Miksának 1572-ben, Rudolf koronázásakor az volt a terve, hogy személyes megjelenésre hívja a nemességet, azonban Sárosmegye s valószínűleg több megye is felszólalt ennek hátrányos volta ellen úgy, hogy az elmaradt. Többször nem is történt meg, hogy a köznemesség személyesen vett volna részt az országgyűlés tanácskozásaiban. A személyes megjelenést tehát felváltja teljesen a követküldés. A követeket pedig a vármegye küldi a megye lévén az a szervezet, a hol a köznemesség tömörült. A megye különben is ebben az időben mindinkább megizmosodik s mint más tereken fontosabb szerepet játszik, úgy a köve küldés révén teljes hatalommal és kialakult jogkörrel belép a törvényhozó szervezetbe s annak igen lényeges alkotó elemévé válik A XVII. század elején azután az 1608. évi koronázás utáni 1 t.-c. volt az, a mely az országgyűlésnek már előbb kialakult formáját törvényesíti és rendszerbe foglalja. Az idők folyamán szokássá lett az, hogy az országgyűlés nem együtt, hanem két csoportban tanácskozott Külön az urak és íőpapok s külön a nemesek, illetőleg ezek követei és a városi küldöttek. Az 1608-iki törvénykönyv megállapítja az országgyűlés két házát, a mi mai napig érvényben maradt, bár az egyes házak, különösen az 1848-iki törvények következtében az alsó ház, nagy átalakuláson mentek keresztül. Az említett törvénycikk szerint négy elismert rendje volt az országnak. Ezek a főpapok, bárók vagy mágnások, a nemesek és a szabad városok. Az országgyűlésre ez a négy rend volt hivatalos. A főrendek tanácskozásán a főpapok és a bárók voltak jelen, az „országlakók (regnicolae)" gyűlése pedig a megyei és városi köve tekből ál). Közöttük foglalnak helyet a prépostok a káptalanok szavazatával, továbbá a távollevő főrendek követei. A szabad városok azok, a melyek II. Ulászló VII, decretumában fel vannak sorolva * Kovachich: Formuláé Solennes Styli 47. 1.
