Református gimnázium, Miskolc, 1911

13 ítélőtábla bizonyos ünnepek nyolcadik napján ült össze, ezért nyol­cados törvényszéknek is nevezték. Ez Ítélkezett azokban a perek­ben, melyek nem tartoztak a megyei törvényszék hatásköre alá. így a nagyobb perek s azok melyek nem kívántak gyors elintézést. Legfőbb feladata pedig a fülebbezések elbírálása volt. A vármegye ugyanis az előtte íolyó perekben nem hozott végérvényes dönté seket, hanem Ítélete ellen fölebbezni lehetett Az 1715. évi törvények nagy átalakulást idéznek elő a közép­ponti bírói szervezetben. Ezt ugyanis két részre osztották s belőle alakult a hétszemélyes tábla és a királyi itélő tábla. Ezeken kívül voltak a kerületi táblák. Ez a berendezkedés azután megmaradt mindaddig, míg a kiegyezés után az igazságszolgáltatás szervezete át nem alakíttatott. Ma a vármegye fő kötelessége a közigazgatási ügyek intézése. Ez a feladata minden időben megvolt a vármegyének, azonban, amint iáttuk, hivataloknál sem történt meg az elkülönítés s az egyes ügyeknél sem a különválasztás, hogy ezek közigazgatási, ezek pedig más természetű ügyek. Ezek legnagyobb része egymásba kapcso­lódott Sok olyan kérdés pedig, a mi ma úgynevezett közigazgatási ügy, az elmúlt századokban egyáltalában nem szerepelt s nem adott dolgot semmiféle hivatalnak. Éppen ezért jelen soraimban a köz­igazgatás kérdésével külön nem szándékozom foglalkozni. A várispánságoknak politikai jelentőségük olyan értelemben, hogy a töivények hozására, az állam életének irányítására befolyást gyakoroltak volna, nem volt. Eleinte a nemesi vármegyéknek sem. A mohácsi vész után azonban ezen a téren is jelentőségre emel­kedtek s a Habsburg ház uralkodása idején egészen 1848 ig a nép­képviseleti országgyűlés megalakulásaig, ezen a téren is fontos sze­repüK volt. A törvényhozásnak és a vármegyének is megvolt a fejlődési útja, a mely egymásba kapcsolódott és huzamosabb ideig együtt haladt. A vármegye fejlődésével már foglalkoztam, legyen szabad röviden szólani a törvényhozás fejlődéséről. A honfoglaló magyarok a királyok idejéig ügyeiket a nemzet gyűléseken intézték el. Ezek jelentőségét megszüntette István király, aki és akinek utódai, az egyházi és világi urak meghallgatásával, maguk hoztak törvényeket. így volt ez a XIII. század végéig. Tar­tattak ugyan törvénynapok Székesfehérváron, — az arany bulla is rendeli, hogy azok minden évben legyenek, — ezeknek azonban nem az volt a feladatuk, hogy törvényeket hozzanak, hanem hogy pereket intézzenek el és arra is szolgáltak, hogy a király által kiadott tör­vényeket ott kihirdessék. A nemzet gyakorolt ugyan befolyást a

Next

/
Thumbnails
Contents